Mihály

A kiállítás címe egy tulajdonnév. Ez egyszerre nagyon személyes, és legalább annyira személytelen. Keresztnevükön olykor az ismeretlenek is ismerősek, a néven nevezés rámutató gesztusa időben távoli dolgokat képes a szemünk elé emelni.

Egy katona életének egyetlen pillanatát rögzítő talált fotó feldolgozásának állomásai láthatók ezen a kiállításon, ahol a feldolgozás – jobb szó híján – az emlékezet és az emlékezés munkáját helyettesíti.

Mégis, hogyan lehet emlékezni valakire, akiről nincs emlékünk? Hogyan lehet ismerős az, akit igazán soha nem ismertünk? És hogyan lehet közel hozni azt az alakot, aki kézzelfoghatóan egyetlen fényérzékeny felületen létezik csupán?

Kilenc fotó a rekonstruálható töredéket, a befogható részleteket, a dokumentumnak álcázott bizonyosságokat élesíti ki. Testet ad a testetlennek, és megkísérel elmesélni, történetté kerekíteni egyetlen pillanatot, a véletlen emlékművét.

Ezt a térbeli és időbeli kiterjesztést szolgálják a mozgóképek, a tárgyak, a száraz, orvosi szaknyelven megszólaló esetleírás, és az elhagyatott katonai tábor fűvel benott képei.

Bejárni a helyszínt, megélni, és újrajátszani egy helyzetet, belebújni valakinek a bőrébe, mintha midezek, az archaikus értelemben vett birtokbavétel stációi lennének.

Aknai Katalin