Véleménybarát termék

Várnai Gyula kiállításán legújabb nagyméretű, több elemből álló, komplex installációját mutatja be a közönségnek. A művész egy absztrakt bemutatóterem életnagyságú modelljét hozza létre, aminek sok esetben abszurd hatást kiváltó komponensei dekonstruálják a nézők automatikusan a térhez asszociált funkcióit. Várnai installációja a bemutatóterem színpadként való helyspecifikus átértelmezése, amely a művész intenciója szerint a látogatót kibillenti a rutinszerűen felismert konzum helyzetből, illetve hangulatból.

A bemutatóterem a bemutatóteremben – vagyis a Paksi Képtárban – szituáció tekinthető akár duplafenekű ún. intézménykritikai gesztusnak is, annak is a lírai alfajából. A bemutatást tematizáló mű mágikus tautológiájának célja, hogy a néző és a mű témája között reflektív távolság jöjjön létre, vagyis a befogadó képessé váljon az installáció által indukált gondolatain töprengeni a térben.

Az installáció ugyanis a külvilág, a belső tér – akár konkrét, akár szimbolikus értelemben véve – valamint az individuum és az egyén kapcsolatát vizsgálja. A kiállítás a szimbólumok létrehozásának mágikus terepévé válik azáltal, hogy a minimalista módon megfogalmazott környezetből Várnai kedvelt motívumai szimbólumokká nőnek tárgyi mivoltukból.

Várnai Gyula művei kapcsán egyébként is elmondható az, hogy a művész a tárgyiasítható csoda témakörét kutatja, és egyetlen munkája esetében sem mulasztja el az alkalmat, hogy a tárgyakban rejtőző szimbolikus potenciállal kísérletezzen, és megpróbálja alapvető civilizációs jelképeink (mint pl. az életművében kiemelt helyen szereplő ajtó) mágiáját kitapinthatóvá tenni nézői számára.

Ha létezne tárgy-költészet, akkor Várnait joggal nevezhetnénk a tárgyak egyik fontos kortárs lírikusának, aki már több évtizede hozza létre megszállott módon, a magyar kortárs képzőművészet szempontjából meghatározó fontosságú installációt, objektjeit, illetve fény-, és hangműveit.

Várnai paksi műve azonban nem csak líra, hanem kritika is. A fényreklám formájában megjelenő matematikai algoritmus formula arra világít rá, miként irányítják ízlésünket az internetes közösségi oldalak. A szolgáltató cégek a szabadság illúziójába ringatnak minket, miközben a kereső-motorok, a személyre szabott keresési rendszerek folyamatosan monitorozzák szokásainkat, és ezek alapján gyártják fogyasztói profiljainkat, felkínálva és az ajtónk elé hozva azt, amire szerintük szükségünk van.

Fenyvesi Áron