Tűnő időm nyomában

A művész negyvenegy év távlatából vonja revízió alá életének meghatározó momentumait, melyek személyes útjának keresztezői, követői, ösztönzői voltak.

Ahogyan a jelenlegi tárlaton látható festményeken, monotípiákon, akvarelleken is, úgy az elkövetkező években is olyan embereket, városrészeket, tájakat, interieuröket szeretne megfesteni – ítélet és rendszer nélkül -, amelyek befolyásolták művészetét.

Takáts Márton 1995-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, képgrafika szakon. Mestere mindvégig König Róbert grafikusművész volt. A magyarországi és a külföldi nyilvánosság előtt 1994 óta szerepel grafikáival. Illusztrált Ady és Babits versesköteteket.

Mélynyomású grafikái és monotípiái a műfaj klasszikus irányvonalát képviselik, ám mindig törekszik saját egyéni világának kifejezésére, melyben tükröződik az átélés, az őszinteség, az értékteremtés. Akvarelljein, olajfestményein, szénrajzain úti élményeket, városképeket, enteriőröket örökít meg, melyek általában személyes irányultságúak.

A közel 30 alkotást felvonultató tárlat ars poeticáját az általa írt sorok jól érzékeltetik: „Sok éve van egy kedvenc filmem, Giuseppe Tornatore Puszta formalitása. A film egyik leglényegesebb jelenete, amikor a rendőrfelügyelő – akit Roman Polanski alakít – a gyanúsított író – Gérard Depardieu – ölébe önti rég elveszettnek hitt fényképeit. A következő jelenetben Depardieu percekig ül, eksztatikusan kapkodva múltjának kaotikusan ölébe hullt darabjai között. Valahogy így vagyok ezzel én is.”