Tovább

A Medence Szalon ezúttal két olyan alkotó kiállításának ad otthont, akiket a Medence Csoporthoz hasonlóan szintén az újrahasznosítás lehetőségei és különbözo útjai foglalkoztatnak.

Az egyén kulturális értelemben vett öndefiníciójának folyamatos újrafogalmazása mára már olyan belső kényszerré vált, melyet a különböző médiumok és technológiák által kiterjesztett érzékelés végérvényes hibriditása tart állandó mozgásban.

Ebből az irányból megközelítve, Kerekes Gábor és Szentesi Csaba munkáit úgy értelmezhetjük, mint a média és technológia által gerjesztett képtúltermelés egyre sokszínűbb és átláthatatlanabb viszonyrendszerében végzett túlélési gyakorlatokat.

Kiindulási pontjuk a talált kép, a vizuális kultúra efemer szegmenseiből kihulló halálraítélt termék: Kerekes fáradhatatlanul gyűjti a funkciótlanná vált magazinokat melyeknek képeit darabokra vágja, hogy új képeket építsen belőlük. Szentesi használt, leselejtezett ruhák szitanyomással készült vagy printelt motívumaiból rak össze új eddig ismeretlen jeleket.

Munkamódszerüknek fontos eleme az alapanyagként használt képek transzparenciájának következetes roncsolása, dekonstruálása. Ezáltal munkáik az eldöntendő kérdések egyszerű világából olyan liminális erőtérbe pozicionálódnak, ahol a megismerés felé kizárólag saját gondolkozásunk mintázatainak feltérképezésén keresztül vezethet az út.