Hol volt, hol nem volt … aztán egyszerre csak nem volt. De volt valami, ami sokkalta fontosabb, minthogy legyen és maradt az ami. Két maga útját járó jó barát.
Így mendegéltek tovább égi és földi világokon át, két irányba, míg egyszer csak a XXI. századba nem értek. Akkor bizony előkerült az akvarell és a finom papír. Újból felpattantak a vidám színek a suhanó ecsetre.
Feltűntek új szereplők és némelykor más társak is bekapcsolódtak, ha már éppen úgy alakult. Nem volt itt helye sem a fényképhű kézimunkának, sem a régi levegőt rejtő nejlonfóliának.
Más idők járnak, eljött az ideje a pocsolyának. Feltűnik még a Kerék, beugrik egy Trabant, pápaszemen át látjuk a Vénusz és a Jupiter együttállását a Tavaszi leves forgatagában. Ez Nő idő.
Az időjárás jelentő kockás pocsolyák kora. Uk Muk Fuck kora. De mekkora! Modern bútorok, a lámpafényben nyüzsgő rovarok, kert, ping-pong asztal, és újra itt vagyok.
A 2 újra 1. Feltámadtunk! Ritka delikát évente egyszer-kétszer, a kis képekben életre kelt festő duó így baktat tovább. Persze ne felejtsétek el, ez már az Ősz. Annyira izé, a kis kacsa még fürdik, de már a kéz átnyúl a karikán, a háttér éjsötét. Tekereg a szögesdrótkígyó, mezítláb rajzszögbe lép.
És ne felejtsétek, minden elmúlik egyszer, megöregszik, meghal. Jó éjszakát gyerekek álmodjatok szépeket, lassan készülő Marhagyors Zuzu-Vető képeket.
NahTe 2013. február 28. Koppenhága