Idő-geometriák

Kovács Attila 1964 és 1970 között létrehozott egy egyedi művészeti nyelvet, amit Vonatkoztatási rendszernek, ill.Transzmutációs Plasztikusságnak nevezett el. Ebben matematikai koordináták mentén épít fel egy „x-y-z idő-tengelyen” megvalósított, saját nem-euklideszi geometriát követő szekvenciális geometrikus absztrakciót. Az így elkészült, végtelenig folytatható sorozatokat a „Vizuális struktúrák szintetizálhatóságának és relativálhatóságának funkciótáblázatában” (1973-76) fogalmazza meg a művész. Ennek egy-egy kiválasztott szekvenciáját fatáblára kasírozott vászonra, vagy papírra kivitelezi.

Művei általában kétdimenziós síkban valósulnak meg. Máskor síkban indulnak, majd a matematikailag rögzített szekvenciális mozgás ritmusát követve épülnek fel, kilépnek a térbe és egyfajta geometrikus frízt alkotnak a falon. Kovács Attila művei emblematikus képi világban születnek, geometrikus jelrendszerük, tisztaságuk egy szinte emberfeletti manualitás eredménye. A művész minden táblaképe – hasonlóan az ikonokhoz – többrétegben alapozott hordozóra készült egyedi kivitelezésű festmény. Papírmunkái tus- vagy ceruzarajzok. Jelen kiállításán bemutatásra kerül egy grafikai válogatás is az 1960-as évek utolsó harmadának szitanyomataiból, melyek egy része a maga korának talán legizgalmasabb színezésével készült. Kovács ugyanis azon első művészek közé tartozik, akik az éppen feltalált világító festéket használták.

Kovács Attila oeuvre-je párhuzamosan épült a minimal-art és a koncept-art meghatározó művészeinek – Sol LeWitt, Donald Judd, Larry Bell, vagy Ad Reinhardt – életművével. Bár a formai hasonlóságok egyértelműek, a koncepció különbözik. Míg a minimal-art a redukcióra épít, addig Kovács 1960-as évek végén kidolgozott vizuális médiumelmélete (koncepciója) egy végtelenített, expanzív képi világot mutat be, tehát inkább a konceptuális művészettel állítható közvetlen párhuzamba. Henry Flynt (a concept-art egyik teoretikusa) szerint a concept art „mindenekelőtt olyan művészet, melynek anyagát fogalmak képezik, mint például a zenét a hangok”. 1961-ben Flynt kijelenti, hogy a konceptuális művészetnek semmi köze sincs a hagyományos 20. század előtti művészethez, annál inkább szoros kapcsolat, hagyomány köti a matematikához. Kovácsnál a zenei hangok a több ezernyi matematikai egyenlet, amelynek mindegyikére vizuális művek variációja építhető. Jelrendszere használatával 1974-75-ben mintegy 2.025 variációban dolgozta fel a minimal-art egyik atyjának, Josef Albers-nek négyzetstruktúráját, amelyet 1976-ban a kölni Ludwig Múzeumban mutatott be. Ezt követően 1977-ben egy másik átfogó sorozatával részt vett a kasseli documenta 6 kiállításon.