A most kiállított sorozat gerincét – attitűdjétől és múltjától nem elrugaszkodó módon – egy eszméiben, elveiben és életformájában közel álló generáció vizuális esszéje adja. Ugyan a szubkultúra, mint társadalomtudományi elméleti eszköz használhatósága sok szempontból kérdéses, mégis mint elemzési keret hasznosnak bizonyulhat.
Az évekkel korábban megkezdett és máig készített portrék egyfajta szekuláris oltárt kreálnak a nyolcvanas-kilencvenes évek underground hőskorszakának karakteres szereplőiről, akik között vannak írók, filmrendezők, vállalati topmenedzserek, fotográfusok, színházi dramaturgok, képzőművészek, pop, rock- és punkzenészek.
Bár hagyományosan a portré műfaj a ráismerés-felismerés örömével kecsegtet, Déri bővülő arcképcsarnoka, fekete-fehér, olykor kíméletlennek becézett tűéles megfigyelései azok számára is izgalmas arc- és karaktertanulmányoknak bizonyulhatnak, akik nem ismerik fel alanyait, Vágvölgyi B. Andrást, Méhes Lórántot vagy Bojár Iván Andrást.
Oltai Kata