Agnes Szabó Eszter: My grandmother Mrs. Imre Zalai when meeting David Bowie, embroidery on canvas, Somlói-Spengler Collection
A 70-es, 80-as évek underground zenéje elválaszthatatlan a korszak képzőművészetétől – a kiállítás a két párhuzamos világ közötti átjárókra, az összefüggések hatásaként létrejött, de azóta szertefoszlott életalakzatokra fókuszál. A 70-es évektől kezdődően számos képzőművész nyilvánult meg zenészként – a neoavantgárd művészetfelfogás természetesként kezelte, hogy az alkotók eltérő médiumokban, műfajok közötti határokon át hozzanak létre műveket.
A könnyűzene és általában a popkultúra alakulása maga is új műfajokat és technikákat (lemezborítók, plakátok, videóklipek stb.) hívott életre, amelyek megnyilvánulási lehetőségként kínálkoztak a vizuális művészeteket művelők számára. A zene máig kiemelt jelentőséggel bír a mindennapokban, különösen a fiatalok érdeklődésének és identitásának a kialakításában játszik kiemelt szerepet.
Az elmúlt évtizedek fejleménye, hogy a kánonként értelmezett kultúrában a könnyűzene és társmédiumai alternatív életformákat, szubkulturális csoportokat és tartalmakat hoztak létre. A popzene mint globális érvényességű kód sajátos helyi variánsokat eredményezett, miközben a hatások és összetevők együttesére számos hibrid jelenség épült. A kiállítás ebből az összetett és szerteágazó kulturális jelenségből válogat mérföldkőnek tekintett munkákat, illetve egykor marginálisnak számító nézőpontokat.
Kiállító művészek: Ádám Zoltán, Bernáth(y) Sándor, Brückner János, Csiszér Zsuzsi, Felsmann István, Gáldi Vinkó Andrea, Gruppo Tökmag, Karsai Dániel, Komoróczky Tamás, Kostil Danila, Nagy Kriszta; Pittmann Zsófi, Ravasz András, Sarkadi Péter, Szabó Eszter Ágnes, Uglár Csaba, Ágnes von Uray, Várnai Gyula, Zuzu-Vető