Gáspár György munkáit áthatja az építészet. Ez azonban nem egy valós vagy kreált funkcionális, vagy a társadalmi élettér kifejezésére szolgáló rendszer. Az egyén legbelsőbb, legmélyebb pszichés kivetüléseinek téri kiterjedése. A külső és belső határmezsgyéi, melyek szigorú kontrasztban állnak egymással. Építményei, melyek geometrikus elemekből szigorú rendszer szerint bonyolódnak. Obejktjeiben a kép és a szobor határmezsgyéit vizsgálja, mértani precizitással egymáshoz csiszolt elemei, a különböző nézőpontokból mindig új tereket nyitnak, kiaknázva az üveg médiumában rejlő lehetőségeket.
Gáspár művei, geometrikus formák, személyes történetekkel, melyek rabul ejtik a szemlélőt. Minden esetben a mentális valóság képi megformálására törekszik, ahol a jelen túlhajszolt emberének pszichés problémáira keresi a választ. Transzparens és átlátszatlan felületei néhol harmonikusan, adott esetben szabályos matematikai rendszerben, máshol feszültséget keltve jelennek meg.
Műveit a Jacques Derrida féle dekonstrukció legalább annyira meghatározza, mint az op-art. A tavaly bemutatásra került Electron sorozat egyes felvetéseit gondolja most tovább, teret engedve újra az anyagra kevéssé jellemző neon színeknek.
Az eseménnyel egy időben kerül sor Gáspár új könyvének bemutatójára mely a 2012–2018 között készült műveit vonultatja fel.