Kamerák és más optikai eszközök

Waliczky Tamás egyéni kiállításán legújabb fekete-fehér háromdimenziós számítógépes grafikai sorozatát mutatja be, amely képzeletbeli fényképező- és filmfelvevőgépeket valamint vetítőket ábrázol. A Kamerák sorozatban található grafikák egy része valóságos szerkezeteken alapul, esetleg rég elfeledett 19. századi konstrukciókon, de láthatók teljesen kitalált masinák is.

A kamerák szerkezetét és felépítését általában nagyban befolyásolja, hogyan látunk és hogy tudjuk megörökíteni a világot. Azáltal, hogy Waliczky egyedi kamerákat hoz létre, különböző vizuális nyelven szimulálhatja és képezheti le a világot, ami magában hordozza annak lehetőségét, hogy érzékenyebb, az egyéni érzékelésnek vagy akár a véletlen lehetőségének teret adó gépezetek szülessenek. A művész által megalkotott képzeletbeli kamerák grafikái jellegzetes és különleges szerkezeteket ábrázolnak, a kezelésük sajátos tudást igényel, így többségükben a szokásostól eltérő felvételeket készítenének, azt sugallva, hogy a fotográfiai képalkotás folyamata intim és játékos művelet.

A kiállításon ugyancsak látható Waliczky Tamás 1989-es Masinák sorozata, amit az Ars Electronica Golden Nica díjával jutalmaztak. A három darab korai számítógépes grafika előfutára a Kamerák sorozatnak, hiszen a látással, optikai illúziókkal és gépekben rejlő személyiség jegyekkel foglalkozik. Ez a korai sorozat szintén fekete-fehér nyomatokból áll, szándékosan megidézve a korai burleszk filmek képi világát, tónusát.

Az álloképek mellett a kiállításon helyet kap még a Central Shutter korai számítógépes animáció is, melynek korszakalkotó jellege abból adódott, hogy magát a számítógépet alakította át műtárggyá. Minden egyes munka pontosan kitöltötte a számítógép – akkoriban erősen korlátozott – memória-kapacitását, amely ezáltal kizárólag az animáció vetítésére lett alkalmas. Szemben a fotográfiával, amely a létező világot képezi le, a számítógéppel létrehozott kép egy virtuális világot jelenít meg. Ezért ebben a műben, amikor kinyílik a központi zár a külvilág fényei helyett a sötétséget látjuk, és a művész portréja akkor látható, amikor bezárul.

A művész korai és legújabb munkáit felölelő kiállítás Waliczky egyik legfontosabb kérdésén alapul, ami az egész életművet végig követi: hogyan lát az ember. Ezt a kérdést virtuális optikai szerkezetek megalkotásával járja körül. A különböző elképzelt kamerák és vetítők a valóság leképezésének sokféle lehetőségét mutatják be a kiállított álló és mozgóképeken keresztül.