Zsíros kijelző

A zsíros mobil-kijelzőt mindenki ismeri – bár szüksége senkinek nincs rá. Paul Horn egyéni kiállításának meghívóján a zsíros kijelzőt látva egyikünk-másikunk megborzong. Irritáló a kopott, patinás okostelefon-kijelző.

Ám a kiállításon nincsenek okostelefonok, hanem csupa olyasmi, ami a többség böngészőjének történetében nem marad hátra: kérdések „first world”-beli digitális viselkedésünk körülményeiről és következményeiről.

Hány szerverre van valójában szükség a WhatsApp működéséhez? Mennyi energiát emészt fel telhetetlen mobiltelefon-használatunk? Mennyi időt töltünk a virtuális valóságban?

A praktikus kis készülék a kézben – mindennapi életünk történéseihez hozzájárulva – vitathatatlanul tech-talizmánná vált. Ámde mi marad, ha a mindig készenlétbe álló akkumulátort egyszer nem töltöttük fel?

E megfontolások váltak Paul Horn számára teljes teret betöltő installációjának kiindulópontjaivá. Két domináns villanyoszlop hosszú kábellel veszi birtokba és fogja át a teret. De ez nem a vidéki tájból ismert távvezetékek újratervezett verziója.

Paul Horn víz- és villanyvezetékkel felszerelt installációja – a 12 voltos feszültség nem észlelhető -, működőképes egy magánkertben is. A részben komor olajfestmények az energiáról való állandó gondoskodás következményeit lényegre törően fogalmazzák meg: a hajlott, törött és elgörbült villanyoszlopok kiégés előtt állnak.

Paul Horn munkája nemcsak a képzőművészet egyes műfajait kapcsolja össze, hanem az észlelés különböző területeit is. Kiállításával folytatja – munkájára jellemzően – a részben abszurd jelenbeli jelenségek kritikus-humoros megkérdőjelezését, anélkül, hogy bármilyen kategóriába illeszkedne vagy válaszokat adna.