My World, My Dreams

Habár a feminizmus napjainkra globálisan elterjedt állásfoglalás, attitűd, életszemlélet és akár trend, a maszkulinitás és a férfiszempontú gondolkodás maradt a domináns viszonyítási alap. Közép-Kelet Európa posztszocialista társadalmaiban még rosszabb a helyzet, sokkal fallocentrikusabbak, mint az egykor fejlettnek tartott Nyugat.

Sokan a kilencvenes évek nőművészei közül (és férfiak is olykor) alkotásaikban a testet helyezték fókuszba, hogy a feminin és maszkulin jellegzetességeket, különbségeket vizsgálják, az ezekhez kapcsolt társadalmi elvárásrendszereket kritizálják. Régiónkban ekkor találkozhattunk először nyíltan feminista művészettel, hiszen a rendszerváltozás után létrejövő új társadalmi-politikai rendszer megkövetelte az előtérbe kerülő hagyományos női szerep kritikáját.

A nő mint Anya és Háziasszny-modell visszaszorította a nőket a háztartásba, ami kéz a kézben járt a nő családban betöltött szerepének romanticizálásával is. Azonban a nők nem pusztán nacionalista eszmék miatt váltak hirtelen újra az Otthon Melegének Őrzőivé; sokan valóban elvesztették állásukat a gazdasági átalakulás közben

Harminc évvel a vasfüggöny leomlása, és tíz évvel a nagyszabású Gender Check kiállítás (és kutatás) után e kiálltás célja, hogy hangsúlyozza a téma aktualitását, a helyzet változatlanságát. Ma a domináns hard-core neokonzervativizmus egyszerre emeli ki és korlátozza a női szerepet a háztartásbeliségre, a futótűzként terjedő nacionalizmus piedesztálra emeli a termékenységet, és a nők legfőbb feladatának a nemzet új generációjának felnevelését tartja.

Alla Georgieva Alla’s Secret (2000) című munkáján keresztül hívtuk be olyan hazai és régiós alkotók munkáit, akik konzekvensen foglalkoznak a Nő, Otthon, Háztartás primátusával.