Balra át, jobbra át – Művészeti és politikai radikalizmus a Kádár-korban

A Balra át, jobbra át című kiállítás azt vizsgálja, hogy milyen lehetőségei voltak a létező szocializmus keretein belül azoknak a csoportoknak, akiket saját művészeti és politikai programjuk vezetett a rendszer hol bal-, hol jobboldali kritikája felé. A világszerte megjelenő ’68-as mozgalmakhoz közel álló Orfeo, és az 1970-es évek undergroundjától a ’80-as évek politikai ellenzéke felé mozduló Inconnu csoport egyaránt a művészeti és politikai radikalizmus összekapcsolására tett kísérletet. A két csoport egymás mellé helyezésével a korszak meghatározó doktrínái, ideológiái és mechanizmusai kerülnek a középpontba. A különbségek és a hasonlóságok bemutatásán keresztül láthatóvá válik, hogy a késő Kádár-kori radikális művészeti kritikának milyen társadalmi és intézményes feltételei voltak.

Az Orfeo és az Inconnu története arra is figyelmeztet, hogy a szocializmus alatti művészeti ellenállást ne úgy képzeljük el, mintha az ellenzéki és hivatalos intézmények tisztán szétválaszthatóak lennének. A két csoport példája pont azt mutatja meg, hogy a kulturális intézmények, a politika és az alkotók közötti viszonyrendszer összetett és esetleges volt. Míg az Orfeóra az ellenük indított 1972-es lejárató kampányig a kulturális igazgatás a szocialista művészet utánpótlásaként tekintett, addig az Inconnu tagjai amatőr voltuk, sőt politikai és művészeti radikalizmusuk ellenére is alkalmanként hozzáfértek a közművelődés tereihez.

A kiállítás négy – mindkét csoport életében jelentős – csomópont köré szervezve meséli el az Inconnu és az Orfeo történetét. Az élet és művészet egyesítésére tett kísérleteiken, az ideológiai és politikai elveiken, az amatőr művészethez való kényszerű vagy választott kapcsolódásukon, és a férfi-női viszonyokon keresztül hasonlítja össze a két radikális politikai és művészeti törekvést. Ezek a szempontok megmutatják, hogy honnan ered a két csoport radikalizmusa, hogyan alakult a Kádár-kori állammal való kapcsolatuk és milyen tényezők formálták az Inconnu és az Orfeo ma is tartó utóéletét. A csoportok felbomlása, átalakulása óta tagjainak politikai életpályája is nagy utat járt be. Az Orfeo esetében a tagok jelentős része a liberális oldalon találta meg új politikai otthonát, Malgot István, az Orfeo egyik alapítója pedig 2004-ig a Fidesz egyik tanácsadójaként működött. Az Inconnu alapítói közül többen a jobboldalon folytatták a pályafutásukat, az egykori tagok egy része által 2002-ben újjáalakított csoport pedig már egyértelműen jobboldali karaktert kapott.

A két csoport történetében felbukkanó hasonlóságok és különbségek azonban nem csak érdekességek egy letűnt korból. A rendszerválságok idején politizáló, rendszerkritikus, az állammal és a művészeti élet szabályaival összeütközésbe kerülő pályakezdő művészek története az egész világon, Magyarországon pedig különösen ismerős történet. Általában az ilyen alkotókat az állami kultúrpolitika előbb-utóbb vagy elnyomja, vagy magába olvasztja, mert az ellenállás megfelelő egzisztenciális hátország nélkül nem folytatható a végtelenségig. Azonban fontos látni, hogy ezek a lázadások és kompromisszumok nem az egyes művészek nagyszerűségéből és gyengeségéből, hanem a rendszerek logikájából fakadnak – a kiállítás az Orfeo és az Inconnu történetén keresztül pedig épp ezt a logikát kívánja megmutatni.