„Berendeztem az odút, és úgy látszik, jól sikerült. Kívülről tulajdonképpen csak egy nagy lyuk látható, ez azonban valójában sehová sem vezet, már néhány lépés után természetes, szilárd kőzet zárja el az utat. Nem kérkedem azzal, hogy szántszándékkal hajtottam végre ezt a cselt, valamelyik meghiúsult odúépítési kísérletemből maradt vissza a lyuk, de végül előnyösnek láttam, ha ezt az egyet nem temetem be. Némely csel persze olyan ravasz, hogy magamagát hiúsítja meg, ezt bárki másnál jobban tudom, és bizonyára az is merészségre vall, ha egyáltalán felhívom e lyuk révén a figyelmet arra a lehetőségre, hogy itt valami nyomozásra érdemes dolog lappang. De félreismer engem, aki azt hiszi, hogy gyáva vagyok, és úgyszólván csak gyávaságból építettem meg odúmat.”
(Kafka: Odú)
