Töredékek

A kezdeti elképzelés a Töredékek mögött arra vonatkozott, hogyan lehetne megakadályozni a családi fotók eltűnését. Különös veszélyben vannak a családtagok nélkül maradt idős emberek fotógyűjteményei.

Ezek a gyűjtemények gyakran végzik a szemétben, továbbá a hozzájuk fűződő történetek is elvesznek, hiszen nincs, aki tovább adná őket, emlékezne rájuk. Így tehát eldöntöttem, hogy hozzátartozók nélkül maradt idős nőkkel fogok együtt dolgozni.

Hogy fenntartsam a kapcsolatot a fotó és a történetek között, az unoka szerepébe léptem, akinek tovább adhatják „herstory”-aikat. Történeteiket rögzítettem, újból társítva velük a képeket, illetve lefényképeztem a történetek mesélőit is.

Azért választottam ezt a csoportot, hogy kiemeljem a szerepüket a történelmi emlékezetátadásban. A hivatalos történelmi narratívák lineárisak és egybefüggőek, bennük az események helye időben szigorúan rögzített, és többnyire férfiak szemszögéből mesélik.

Úgy sejtettem, hogy az öt nő által elmesélt történetek egy eltérően ábrázolt történelmet fognak felfedni. A projektnek a Töredékek címet adtam, utalva arra, ahogyan a felszínre bukkanó női történetek – társadalmi tabuk, mint válás, vetélés, családon belüli erőszak, és öngyilkosság – tördelik, megbontják a női életutakat, és a történelmi diskurzusba bevonva átírják azokat, felhívva a figyelmet az információs szakadékokra.