Németh Ágnes az anyag átlényegülései felől közelít a sík és tér viszonyaihoz. Máté Beáta az anyag elvesztésére törekszik és az ember hiánya felől vizsgálja a teret. Németh Ágnes terei emberközpontúak. Így ez a kiállítás két irányból közelíti ugyanazokat a problémaköröket.
Németh Ágnes Földényi F. László szövegét idézi, mely szerint: A töredékesség jelenvalóvá tétele és ennek testet öltött hiányaiként, az „egész torzójaként mutatják fel önmagukat”. Az Artus Kapcsolótérben az Eleven Árnyék című installációnak egy részletét mutatja be, más teljesen új munkák mellett, mint például az Önfaló, Játéktér, vagy a Zengetők.
Máté Bea képei víztiszta plexi „vászonra” készült töredékek. Az épített terek benyomásszerű lenyomatai. Nyitott képterűek, melyeken a vászon nélküli ecsetvonások a levegőben lebegnek. Lényegéhez tartozik, hogy ezek a művek árnyékot vetnek – testetlenül lebegnek a térben. Mindkét oldaluk egyenértékű, tükrözött formavilággal rendelkezik.