Az alkimisták a bölcsek kövét keresték, én a kövek bölcsességét.
Az alkimisták hét lépésből álló folyamatban képzelték el a bölcsek kövének előállítását. Cseppfolyósítása után az anyag a föld hasában megfeketedik és elrothad. A feketeség kivilágosodik, az elpárologtatással veszendőbe ment szellemet újra visszahozzák és ezután sárga a színe. Az anyag vörösödik „mint vörös sárkány haragszik önmagára”, aztán „átváltozik vérré”. A szellem rögzítése által az anyag újra szilárdulni kezd, és ezt követően jön létre a következő lépésben a bölcsek köve. Az utolsó fokozathoz a „filozofikus tűz” hősége szükséges.
A festés alkímista orgia, a festék a sötétség feketeségéből elindulva néhol világos csillogások mentén mint vörös sárkány haragszik magára, aztán átváltozik vérré. Miután megszárad, megszilárdul, de fényét jó esetben nem veszti el. A matéria szellemi töltést kap, információt tárol akár a kristályok a komputerekben.
Jung amikor az alkímia filozófiai alapjait vizsgálta pszichológiai folyamatok analógiájának tekintette ezeket a fogalmakat, mert úgy vélte, bensőséges kapcsolatban állnak azokkal a jelenségekkel, amelyekkel a tudattalan pszichológiája foglalkozik.
Minden képem portré. Ezek a kristályok itt anyák, harcosok, gyermekek, űrbéli csónakosok, csalódott szerelmesek, magányos lények, testvérek, vidám táncosok, ünneplő ufók, boldog párok, büszke előkelőségek, morcos szépségek. A föld mélyének tudatalattijából származnak, felszínre kerültek és velünk maradnak akár a barokk királyi udvarok rég elporladt népe látható a művészettörténet leglenyűgözőbb képein vagy a megváltozott tudatállapotokban bejelentkező időkerülő entitások.
„Dormiens vigila – Álmodban légy éber” így hangzik a felirat az alkímista kapuja felett Heinrich Khunrath német alkímista Amphiteatrum Sapientiae Aternae – Az örök bölcsesség amfiteátruma című művében. Azt hiszem, ez az egyetlen tanács amit egy művésznek igazán érdemes megfogadnia.
Kovács Lola