„Hogy mi a művészet, azt megállapítani sem, eldönteni sem. csak megérezni lehet.„
T. J.
Tasnádi József asszociációkkal és vizuálisan generált történetekkel foglalkozik, imagetexteket hoz létre. Installációi, intervenciói és generatív digitális kísérletei vizuális esszék. Olyan vizuális esszék, melyek történetté, textuális narratívává íródnak át, ahol az értelmezés és a gondolattársítás gazdag, buja, nyílt mezői tárulnak fel.
Andrási Gábor művészettörténész szerint Tasnádi művei nyugtalanító tárgyak, mely nyugtalanságot egyrészt a nyitottságból keletkező eldönthetetlenség idézi elő, a képzelet és a valóság együttes, nehezen szétválasztható jelenléte, „az építmény fizikai létezése, mint evidenciaélmény, illetve a szürreálisnak vagy nonszensznek látszó műtárgyegész, mint talányos, értelmezésre váró fenomén.” Másrészt, a meghatározó, revelatív térbeli beavatkozás, az intervenció, a mű zavarba ejtő felbukkanása, váratlan színre lépése.
Tasnádi inspirációját nem a művészeten belül, hanem azon kívül keresi. Rátalál dolgokra. Olyanokra, melyek spontán módon összekötik magukat olyan metatartalmakkal, mint a remény, az emlékezet, a halál, a közlés lehetetlensége, az idő, a jelenlét vagy annak a hiánya.
E meghatározó kérdéskörökhöz kapcsolódva ugyanakkor a technológia és a művészet viszonyait is vizsgálja. A művészet anyagtalan vonatkozásaival, a mediális átírás módszereivel és vizualizációval kísérletezett, majd a multimédia installációk, illetve az újmédia felé fordult érdeklődése.
Az utóbbi évek alkotásainak fókuszába az ember és a gép viszonya, a technológia, a metaforikus látásmód és a költői gondolkodás összefüggései kerültek. Olyan hibrid kortárs művészeti módszerekkel tematizál fontos kérdéseket, amelyekben szorosan összekapcsolódik a (tudományos) kutatás, a (művészeti) feldolgozás/reflexió és a poétikus szintézis igénye.
Süli-Zakar Szabolcs