Fridvalszki Márk első Vintage-beli kiállításának címe a brit ellenkultúra egyik központjaként működő UFO Club 1967-es összművészeti fesztiváljának nevét emeli át utazó utópiaként a jelenbe. A Fridvalszki újabb műveit is meghatározó UFO-metafora ezekben az években képes volt magába sűríteni az egész ellenkulturális korszellemet: a ’68 körüli társadalmi, művészeti és technológiai forradalmak jelentette radikális változások és alternatív életmódok „vonzó idegenségét”, a pszichedéliák vagy épp a keleti spiritualitás által megnyíló tudati dimenziókat, az UFO Clubban induló Pink Floyd űrrockját és Herbie Hancock, Miles Davis vagy Sun Ra futurista dzsesszét, illetve a holdraszállás nyomán kitáguló sci-fi fantáziákat Tarkovszkij Solarisától Kubrick Űrodüsszeiájáig.
Ahogy az Űrodüsszeiában, Fridvalszki táblaképein az UFO-dimenzió ezúttal szintén űrfekete absztrakció formájában feszíti szét az archív képanyagból felépülő kollázs-kompozíciókat, a temporális és térbeli kereteket kitágító kozmikus horizontként és szökésvonalként, a téridőt meghajlító negyedik dimenzióként, amely Duchamp és Picasso révén a kezdetektől az avantgárd szellemiség létmódja. Az elmúlt években készült műveket ellepő ellipszis-, kör- és gömbmotívumok annyiban szintén UFO-metaforák, amennyiben az UFO pedig metaforája egyfelől egy kulturális ideálnak, az avantgárd-modernista experimentális kultúra demokratikus közkultúrává tételére törekvő populáris modernizmusnak, másfelől egy politikai ideálnak, a kapitalista globalizmus baloldali-progresszív alternatívájaként is megközelíthető planetarizmusnak.
Mindezzel Fridvalszki alkotói íve is körbeér: az Uforia úgy képezi „jövő-archeológai” programjának következő állomását, hogy egyúttal vissza is tér a 2018-as fordulata előtt készült munkák egyes esztétikai és tartalmi elemeihez, visszanyúlva egészen a legkorábbi, mintegy tizenöt éve készített műveinek körkompozíciókat, kozmikus víziókat, technológiai idegenséget és idegen technológiákat is tartalmazó motívumkészletéig.
Zemlényi-Kovács Barnabás