Forgács Péter 1971-ben szobrász szakon kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ám onnan politikai okokból hamar eltávolították. 1978-tól 1993-ig a Balázs Béla Stúdióban dolgozott, ahol Bódy Gábor experimentális filmművészeti munkássága elementáris erővel hatott rá. 1983-ban Bán Andrással közösen alapították meg a Privát Fotó és Film Kutatócsoportot, később Alapítványt és Archívumot.
Korai kísérleti filmjei után (Látom, hogy nézek, 1978; Gyerek mozi, 1979; Aranykor, 1985) 1988-ban készítette el a Privát Magyarország című, mostanáig húsz darabra duzzadt sorozat első filmjét, a Bartos családot. A Privát Magyarország epizódjai az 1930-as, 40-es évek amatőr filmfelvételeinek újra összeillesztése során önálló vizuális nyelvet, új narratívát alakítanak ki.
1978 óta több mint harminc filmet készített, köztük a Márai: Füveskönyv (1991), Wittgenstein Tractatus (1992), Az örvény (1996), osztálySORSjegy (1997), A dunai exodus (1998), A püspök kertje (2002), Saját halál (2008), Méreg (2016) címűeket. A kilencvenes évek elejétől kezd videóinstallációkat alkotni (Magyar Videó Konyha Művészetben, 1991; Álominventárium, 1995; Pre-Pro-Seca-Tura, 1996; A kaszt ó!, 1997; A Dunai Exodus, 2002; „Col Tempo”.A W. projekt, 2009, Velencei Biennálé, Magyar Pavilon; Pápainé és fiai, 2015; Politzer Saga, 2018–20).
A MűvészetMalomban nyíló kiállítás egyrészt új művészi irányokat és célokat mutat be, másrészt összegzi a művész munkásságának esszenciáját. Forgács Péter a művészi önkifejezés labirintusába invitál, hogy rácsodálkozhassunk egy rendkívül izgalmas, absztrakt szűrőn keresztül mindarra, ami elsőre konvencionálisnak tűnhet.