A Fővárosi Képtárnak nincs állandó kiállítása – és ha valaha lenne is, az inkább szüntelenül alakuló, megújuló formát öltene. Gyűjteményünk bemutatásának vágyából fakadó tárlatunk a múzeumokról való megváltozott gondolkodás jegyében készült. Az anyag kisebb része korábbi gyűjteményes kiállításainkon már szerepelt, nagyobb része új válogatás, amelyben határozottan kirajzolódnak a háború és béke kérdései, a vállalt és kényszerű identitások, valamint az ellenségképzés dinamikái körül zajló napi diskurzusok. Látogatóink a zegzugos, fokozatosan megnyíló terek sorába lépve szokatlan társításban találkozhatnak a változatos korszakokból, irányzatokból, attitűdökből származó művekkel, erős társadalomtörténeti keretezésben.
A kiállítás címe a bemutatott anyag szerveződésére utal: a különféle történeti és kortárs műalkotások tematikus szálak mentén, finoman szövődő hálózatokban kapcsolódnak egymáshoz, és egy kirakós logikájára emlékeztető összetett struktúrát alkotnak. A tárlat tragédiák, elakadások és hányattatások történeteit járja körül, többféle regiszterben – hol ironikusan, hol sarkosan – közelítve hozzájuk. Az egymással párbeszédbe lépő, időnként feleselő művek révén olyan szellemi és érzelmi tér bontakozik ki, amelyben a részvét mellett a feloldás lehetőségei is megnyílnak.