A 21. század eddig a politika és a kultúra hullámvasútja volt. Az elmúlt három évtized során Milak aktív megfigyelőként és krónikásként szerzett reputációt a mi viharos, gyakran erőszakos korunkban. Sok szempontból hasonlít elődjére, Francisco de Goyára, főként a hátborzongató Desastres de la Guerra (1810–1814) sorozat tekintetében, amely a francia megszállás idején Spanyolországban történt háborús borzalmakat ábrázolja. Goyának és Milaknak valóban sok közös vonásuk van. Goyának el kellett képzelnie a szemtanúként vagy másoktól hallott erőszakos háborús jeleneteket, mert nem rendelkezett kamerával. Milak azonban ikonikus képekből merít, elsősorban fényképekből, amelyeket ő és Max Dax találtak az interneten vagy a közösségi média felületein.
Ezek a fényképek azonnal a világ észlelésének szövetévé váltak: az égő Notre Dame, az Irán felé tartó B-3 Stealth bombázók és Raptor vadászgépek sziluettjei vagy a lángoló Cybertruck Las Vegasban egyaránt. Ezek a képek mindannyiunk számára nagyon ismerősek. Egyik napról a másikra kollektív tudatalattink részévé váltak. Radenko Milak ezt a jelenséget vizsgálja. Hogyan fogunk emlékezni korunkra? Prófétai vagy apokaliptikus jelentőséggel bírnak ezek a jelek? Mi történik, amikor egy
fényképet „lefordítunk” festményre? Milak akvarelljeinek palettája fekete- fehérre limitálódik. Ugyanakkor ezen korlátok között a munkáit az absztrakció olyan szintjére emeli, amely összhangban áll festményei fotorealisztikus illúziójával.
Max Dax