Maruša Sagadin művészetének középpontjában az egyéni és a köztér közötti átjárhatóság kérdése áll: miként válhatnak a pihenés, a kikapcsolódás és a közösségi kommunikáció elemei funkcionális, ugyanakkor esztétikai értékkel bíró tárgyakká. Szobrai és installációi humorral, szubkulturális utalásokkal és identitásvizuális jelekkel telítettek.
Inspirációit az építészet, az iparművészet, valamint a hip-hop és techno kultúra tárgyhasználata és életérzése adja. A divat, az öltözködés és a zene Sagadin számára nem csupán esztétikai, hanem társadalmi források is: ezek révén alkotásai egyszerre politikusak és játékosak, hiszen a fiatalok szabadságvágyát és kreativitását ünneplik.
Munkáira jellemző az ideiglenes építészet szerkezeteinek, a fém- és betonelemeknek, valamint újraértelmezett plakátfelületeknek az alkalmazása. Sagadin merész színhasználata és kontrasztos, szoborszerű formái sajátos vizuális energiát kölcsönöznek műveinek, amelyek egyszerre idézik meg a városi környezetet és annak kritikáját.
Sagadin gyakran helyezi el alkotásait nyilvános terekben, ahol a járókelők ösztönösen birtokba veszik azokat – leülnek rájuk, ráfekszenek, használják. Ugyanez történt a Longtermhandstand kertjében idén nyáron elhelyezett, hamutartóval ellátott ülőalkalmatosságával is, amely hamar a látogatók kedvencévé vált.
Mostani, budapesti kiállítása reflektál a Longtermhandstand különleges térszerkezetére: a művész a lakótér karakterét megőrző emeleti kiállítóteret úgy rendezi be, mintha az mindennapi használati tárgyakkal lenne berendezve. Ezzel a gesztussal Sagadin tovább vizsgálja a privát és a nyilvános tér határát, miközben sajátos, színes és ironikus nyelvezetével új jelentéstartományokat nyit.