A kiállítás a valóság érzékelésének, a tudatosság és a tudattalan tisztaságát és árnyoldalait járja körül. A HAB kiállítótereiben tizenkét alkotó munkái kapnak helyet, amelyek a fény és a sötétség dialektikáját, a természet és ember, a jelenlét és hiány, a test és a tudat határtereit vizsgálják. Az elhagyatott tájak, groteszk testek, organikus formák és disztópikus látomások mind arra hívják a nézőt, hogy kilépjen a megszokott sémákból – és a „kitaposott ösvényen túl” fedezze fel az ismeretlent.
A kiállítás kiindulópontja Mark Fisher brit filozófus The Weird and the Eerie című kötete, amely a modernitás és a későkapitalizmus szorongásait a „különös” és a „baljós” érzékelési módokon keresztül írja le. A tárlat a megszokásból való kilépés metaforáját bontja ki: olyan műveket mutat be, amelyek a valóság stabilitásának hiányát, az ismerősben rejlő idegenséget és a bizonytalanság kreatív potenciálját tárják fel, mindeközben komplex értelmezési keretet nyújt a jelenkori kulturális dezorientáció, a technológiai átalakulás és az ökológiai válság összefüggéseiben.
Máté Zsófia és Patrik Steinhauser kurátori koncepciójában a kortárs vizuális kultúra különböző esztétikai irányai, a bioromantika, az ökohorror, a poszthumán és a gótikus vizualitás motívumai egyszerre jelennek meg, a tudás és az észlelés radikális konstruktivista felfogását is középpontba helyezve – azt az elképzelést, miszerint a valóság nem objektív, hanem a megfigyelő és a világ interakciójában jön létre. Ezek mentén a kiállítás a sötétséget nem hiányként, hanem teremtő erőként értelmezi: a bizonytalanság tereiben új valóságok születnek, és a néző maga is részesévé válik a teremtésnek.