A Cooking Sections (Daniel Fernández Pascual és Alon Schwabe) projektjei az élelem szűrőjén keresztül figyelik meg, kutatják és elemzik átalakulóban lévő tájainkat, a nagyipari élelmiszertermelés metabolikus hálózatait, valamint a klímaváltozás étkezésre gyakorolt hatásait a művészet, az építészet, az ökológia és a geopolitika határterületén. Legújabb, Hannah Landecker tudománytörténésszel együttműködésben végzett többéves kutatáson alapuló kiállításuk a nagyipari állattenyésztéssel, illetve a sertésekkel való viszonyunk újragondolására késztet bennünket.
A Trafó Galériában egy lakásra emlékeztető térben, különféle tárgyakon keresztül egy olyan történet bontakozik ki, mely hangot ad a mindennapi életünket meghatározó, mégis láthatatlan infrastruktúráknak. Bútorok, használati cikkek és épületelemek polifonikus kórusa mesél arról, hogy miként lényegülnek át a sertések testei a környezetünkben megjelenő anyagokká, illetve, hogy ez a folyamat hogyan hat vissza a sertések testére és arra az iparra, ami előállítja ezeket.
A komoly ökológiai kockázatot hordozó nagyipari sertéstenyésztés jelentőségét elsősorban élelmezési szempontból gondoljuk számottevőnek. Ugyanakkor ezek a telepek nem csupán húskészítményeket állítanak elő – működésük szorosan összefonódik az építőiparral, a vegyiparral, a gyógyszeriparral, a kozmetikai és a biotechnológiai iparral is. A melléktermékek feldolgozása során az állatok egyes szerveit, szöveteit és különféle hormonokat is kinyernek az állatokból – például inzulingyártáshoz vagy véralvadásgátlók előállításához. Ami az állati testekből megmarad, azt pedig az építőipar hasznosítja tovább – a szuperhidrofób bevonatoktól az illesztésmentes felületekig, a cementet folyékonyabbá tevő adalékoktól antibakteriális falpanelekig ölelnek körül bennünket a sertéstenyésztés melléktermékei.
Ezek az anyagok meghatározó szerepet játszottak az építészeti környezet esztétikájának alakulásában; segítenek szigetelni az épületeket, puhítják ruháinkat, biztosítják a közlekedés „súrlódásmentességét”, fogkrémeink viszkozitását, hidratálják és feszesítik a bőrünket, és könyebben lenyelhetővé teszik a fájdalomcsillapító kapszulákat. Az elmúlt évszázad során így közvetett módon a nagyipari állattartás és a feldolgozóipar egyre inkább kijelöli azt is, hogyan látjuk és érzékeljük a világot és benne magunkat.
Az elsőként a dániai Køge-ban található MAPS – Museum of Art in Public Space-ben bemutatott kiállítás kapcsolódik a Cooking Sections és a Trafó hosszútávú, Becoming CLIMAVORE (Klímaevők) című együttműködéséhez. A klímaválság nemcsak a megszokott négy évszak átalakulását okozza, hanem a termelési szezonokét is. Ezt használja kiindulópontként a kollektíva 2015 óta zajló Klímaevők projektje, amivel a mezőgazdasági gyakorlatok és az étkezési kultúránk radikális átalakítását sürgeti. Ehhez új „szezonokat” vezetnek be, amikkel egyfelől a legfontosabb lokális ökológiai problémákra hívják fel a figyelmet, másfelől, partnerségben különféle művészeti intézményekkel, regeneratív megoldásokat és alternatívákat kutatnak.