A címben szereplő német „Zeitraum” kifejezés magyar fordítása „időszak”, szó szerinti jelentése pedig „időtér”. A német nyelvben – és gondolkodásban – az idő térbeliséggel is rendelkezik, nem pusztán lineárisan zajlik. Minden létező ebbe a négydimenziós, 4D-s időtérbe vetetten „utazik”. Létezésünk „időtér-utazás” e végtelen görbület egy-egy szeletében.
Időterünk azonban nem üres keret: téridő-kontinuuma fizikai és kognitív információk permanens folyamatainak színtere, ahol a (tény)adatok, a fény és a kognitív rétegek nem csupán egymás mellett áramlanak, hanem egymást modulálva, erősítve, torzítva vagy éppen más-más hangsúlyokat létrehozva teremtenek új dimenziókat.
Kiállított munkáimban – különösen a tudásarchitekturális koncepciókban – arra törekedtem, hogy a vizuális formanyelv határozottan megmaradjon a képzőművészet világában, ugyanakkor egyensúlyba kerüljön a gondolati alappal, valamint a lét- és tudástörténeti, illetve a technológiai-informatikai koncepcióval.
Lieber Erzsébet