Átnézet

„Végtelen kép és tükröződés”

2004. november 13. – december 14.
MegnyitóOpening: 2004. november 12. 17:00
MegnyitjaRemarks by: Hajdu István

A mű egymástól távol lévő helyeket kapcsol össze, embereket és környezetüket, egyszerre játékos és művészi élményt nyújtó interakciót teremtve. Az installáció nézője aktív módon és folyamatosan alakíthatja a látványt, ha a képernyőt megérintve ujjával rajzol a monitorra, s így láthatóvá teszi a másik helyszín képét.

Az Átnézet három helyszínen felállított, videomegjelenítőt, érintőképernyot és videokamerát tartalmazó installáció, melyeket élő, nagy sávszélességű internetes videokapcsolat köt össze. A kamerák az installációk előtti teret figyelik, és a képet a másik két helyszínre továbbítják. A budapesti bemutató nézői a kiállítás idejére az Ars Electronica Center, a Jövő Múzeuma (Linz, Ausztria) és a ZKM művészeti és médiatechnológiai központ (Karlsruhe, Németország) látogatóival kerülnek kapcsolatba.

Amikor a felhasználók egyszerű alakzatokat rajzolnak a fekete-fehér érintőképernyőre, a videomegjelenítőre közvetített élőképen saját képmásukat törlik ki. Hamar kiderül azonban, hogy ez az anti-narcisztikus szituáció valójában egyfajta felderítőeszköz, hiszen a helyi videotükrökön a kitörölt képrészek átlátszóvá válnak, s rajtuk keresztül a soron következő távoli helyszínre nyílik átlátás. Miután a felhasználók rájönnek, hogy ily módon átnézhetnek a távoli helyszínekre, azt is felfedezik, hogy a látható kép egymás tevékenységének függvényében alakul: a távoli helyszíneken készült rajzok lebbentik fel a függönyt e körkörös, végtelen, élő videolánc elől. A megjelenítés feltételei a rajzok közötti eltérések, hiszen ahol a rajzok fedik egymást, ott üres, végtelenül átlátszó képhelyek jönnek létre.

Közös rajz valós idejű élőképekre, mely együttműködést feltételez ? Egy igazi távolbalátó, melynek lehetősége csak az internet révén érkezett el, s így sok korábbi, utópisztikus elképzelés válthat valóra: a szerzők az alcímben például Bódy Gábor harminc évvel ezelőtti projektjére utalnak.

A számítógép virtuális terében a videokamerák képei sorban, egymást takarva tárolódnak. A három helyszínen rögzített képek az ott készült rajzoknak megfelelően válnak transzparenssé, folytonos videó-alagutat nyitva meg, melynek kép-terét a felhasználók közösen, folyamatosan alakítva, változtava jutnak három, szimultán módosuló, egymással interakcióban működő látványfelülethez, egy új képformához és egyben új érzéki tapasztalatokhoz.

http://seethrough.c3.hu/