A történet folytatódik…
2007. szeptember 14. -
október 21. Megnyitó: 2007. szeptember 13. 17:00
|
Bak festményei látszólag a dolgok elkülöníthetőségét, a felületek, a tárgyak lehatároltságát manifesztálják.
Valójában, úgy tűnik, egy sajátos „mintha-világot” hoznak létre, mely egyszerre foglalja magába a hasonlatosság
és különbözőség tudatát, az immanenciát és transzcendenciát, a megismerés vágyát s lehetetlenségének keserű tudatát.
Semmi sem ott van ahol, hanem minden „között” van.
Bak Imre világában „minden épp olyan” – idézhetjük Nemes Nagy Ágnest. Minden épp olyan,
csak épp azt nem tudjuk, milyen. A dolgok milyensége dinamikusan változik.
Bak Imre világa a között világa – nézzük meg még egyszer (a szöveg felett)
alkonyi festményét. „A nap s az éj között” – „függőlegesek tűrhetetlen
feszültségei fent s lent között”, járjuk be tereit a sík s a tér között, merítkezzünk meg
a vörös felület tükrében „az ég s az ég között”.
Fehér Dávid