Atkári Magda, Bada Tibor, Baksai József, Bukta Imre, Csáki Róbert, ef Zámbó István, Erdélyi Gábor, fe Lugossy László, Fuchs Tamás, Gaál József, Nagy Kriszta, Nemes Nikolett, Palkó Tibor, Szikora Tamás, Szurcsik József, Tamási Claudia, Alexander Tinei, Ujházi Péter, Wächter Dénes
Ikon
Válogatás Kozák Gábor gyűjteményéből
2008. április 16. - május 9.
Megnyitó: 2008. április 15. 18:00
Fenség, tragédia, hit

Ez a három fogalom jut eszembe az ikonokról. Meg a pravoszláv templomok ikonosztáza, amellyel szemben állva, háttal a híveknek hirdet a pópa igét. És a bolond lány Tarkovszkij Andrej Rubljovjából, aki kézzel a templomfalra kent festékkel tett örök időkre szóló különbséget a külsődleges, művészi szépség és görcs, valamint a lélekből, a legbelsőbb énből, a hitből fakadó szépség és görcs között.

A Kozák Gábor gyűjteményébol kiállított ikontéma variációk között látható Bada Dada festménye, Az ordítás. A képből Bada utolsó korszakának hangulata árad bődületes erővel, amikor az általa következetesen vászonra tett spirálforma lélegzetelállító húzóerővel szívta, vonzotta magába az egész világot, mindenekelőtt a festmény létrehozóját, helyesebben, a saját festményének vonzóereje által foglyul ejtett, az önnön tudatából kivetített képbe szándékosan belevesző alkotót.

Ez nem a megnyugvás és a lelki béke ikonja, hanem fennkölten ábrázolt sorstragédia. Ennek ellentettje Baksai József Szent Jeromosa, az általa, a fájdalmaitól megszabadított oroszlánnal, akit befogadott, és aki szolgálta őt. A két kép: két világ. A belül dúló erőkkel harcoló ember és a megtalált, és átsugárzott lelki béke apoteózisa. Vagy gondoljunk Ujházi Péternek az Augusztus huszadikai tűzijáték ihlette, és ezen a címen is szereplő dobozára, ami egy olyan ünnepnap hangulatát dolgozza fel, amin ma már nincs ember, aki megmondaná, hogy mit ünnepel akkor: István királyt, az újkenyeret, az (elmúlt rendszer Moszvából irányított parlamentje által megalkotott, és mára „lecserélt”) alkotmányt, a hidak alatt repdeső szuperpilótát vagy a tűzijátékot, égi – földi – vízi cirkuszt napjaink plebszének.

A tudat zűrzavarát jól érzékeltető fadarabokból szerkesztett háttér előtt ott tornászik, mindenki által ismert pózban, az egyik legvitatottabb múlttal rendelkező magyar „hölgy”, a régi típusú, még a Gellérthegyről lebonyolított, ünnepi tűzijátékok titkaiba legközvetlenebb módon beavatott néző, az ún. Szabadságszobor, amit nem is tudom, hogy így neveznek-e még, és láss csodát: a történelem viharai során többszörösen kompromittált nőalakból, talán éppen az ünnep és a közvetlen környezet gagyi volta okán, megvilágító, felszabadító megnyugvás és béke árad. Az „összetákolt” szerkezetben pálmaágat tartó nő úgy tűnik, mintha magára vállalná történelmi tévelygéseinket, vagy legalábbis valamilyen módon megszabadítana azoktól, közösséget mutat velünk, igazi nőalakjává válik egy nem is profán, hanem egyszerű, talált eszközökből létrehozott paraszti vagy proli ikonnak.

Szurcsik József műveit minden kiállításon felfokozott várakozással keresem, már csak azért is, mert valaha, „elő” fiatalságunk éveinek egy szakaszán munkatársak voltunk a Pannónia Filmstúdió animációs részlegében. Az ő ikonja teljesen testre szabott. Többfejű, a lélek és a dilemmák megsokszorozódását érzékletesen kifejező figurája a hőse annak is. A kontextus (vagy téma) hat azonban a néző érzékelési képességeire és fantáziájára is. A lelki béke érdekében a látástól, a megszólalástól és a hallástól való önmegtartóztatást hirdető három kínai majomfigura jutott művéről eszembe ebben a kiállítási közegben

Az ő három fején azonban nem a megnyugvás, hanem a tanácstalanság, a döntésképtelenség tükröződik. efZámbó Istvántól egy olyan, szinte kivételszámba vehető mű szerepel az anyagban, amit nem ismertem korábban. A szemből (szemüregből) kitüremkedő, és nagyon mobilizálható állapotot sejtető két csőforma bennem a szemüregbe és a mögötte lévő világba történő szabad ki – bejárást sejteti.

Számomra ez a kiállított válogatás legspirituálisabb darabja. Ennek ellenpontja Bukta Imre Traktorosa, amelynek modellje maga a színhúsba töltött kilátástalanság, vadul mutatott tetoválása ellenére. feLugossy Felügyelő és Majdnem japán című képei az ikonvilág ellentétét képviselik. Az egyik figura a „rossz” területét, a másik pedig, a „majdnem” életet élő emberek létérzését teszi elénk.

Itt minden spirituális élmény másodlagos, harmadlagos jelentőséggel bír. Az ábrázolt „hősök” még privát életüket is így kezelik, és amennyiben hallottak egyáltalán ikonokról, csak azok kikiáltási ára érdekli őket az árveréseken. A „való világnak” ezek a figurák mutatják be a mélypontjait. Az ő puszta létük által érett meg az idő arra, hogy átlépjünk a spirituális értékek kutatása helyet az irreális világ realitásába, és megmutassa magát Fuchs Tamás festményén. Ananova, egy angliai tévéadón szerepeltetett, komputerrel létrehozott műsorvezető nő, aki szép, beszédprogramot is szerkesztettek bele, és bármikor kikapcsolható. Ha valakinek addig terjed a fantáziája, hogy még nemi életet is élhet vele, annak nem kell többé ikon. A semmi látszatvilágában oldódhat fel.

Antal István