Futurológusok kongresszusa

Stanislaw Lem 1974-es A futurológiai kongresszus című kisregénye Ijon Tichy delírikus jövőutazását írja le. Az űrkutató, miután polgárháborúba fullad a kongresszus, amelyen részt vesz, viszontagságos úton megmenekül, majd több évtizedes hibernálás után 2039-ben ébred újra egy tökéletesnek tűnő világban, melyről hamarosan kiderül, hogy a képzelet szüleménye, amit a levegőbe fecskendezett hallucinogén anyagok tartanak életben. Míg a futurológiai kongresszus a jövő tervezhetőségébe vetett hit szimbóluma, az új világot egyre bizalmatlanabbul szemlélő Tichy alakja a valóság-észlelés folyamatos változását testesíti meg.

Lem elbeszélésére hivatkozva a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros 13 nemzetközi művész munkáját mutatja be Futurológusok kongresszusa címmel. A kiállításon a dunaújvárosi bemutatóra készült alkotások mellett tervek és ötletek is láthatók. Több munka kiindulópontjául az a felismerés szolgál, hogy a múlt elképzelése a jövőről múltként tükröződik a jelenben. Ma már jól látható, hogy amit a múlt a jövőről gondolt, más formában valósult meg, az egykori víziók és utópisztikus elképzelések mégsem veszítették érvényüket. Azért érdekesek, mert nemcsak a korabeli gondolkodásmódra, hanem az ismeretszerzés és megértés, valamint az imagináció jelenkori formáira is ráirányítják a figyelmet.

Ennek vizsgálata különösen érdekes egy olyan építészeti és szociális közegben, melynek elemeit egy univerzális érvényűnek gondolt központi terv határozta meg. A művészek Dunaújváros történetéhez, illetve személyes tapasztalataikhoz köthető időtávlatokat teremtenek munkáikban, s a dokumentáció, spekuláció és kísérlet eszközeivel arra kérdeznek rá, hogy van-e összefüggés és átjárás a különböző korok képzeletvilágai között, hogy megeleveníthetők és újra belakhatóak-e a múlt színterei, s hogy milyen személyes és kollektív élet- és cselekményterek alakíthatók ki e reflexió mentén.

http://www.kongressderfuturologen.de/seiten/dunjauvaros/projekte.html