Móder Rezső
Tudósokknak tudományosan
2009. január 31. - február 27.
Megnyitó: 2009. január 30. 19:00
Megnyitja: Zólyom Franciska
Egyetlen kortárs magyar képzőművész neve sem kapcsolódik olyan szorosan Dunaújvároshoz, mint Móder Rezsőé. Nem csupán rajzain, festményein és szobrászati alkotásaiban állítja középpontba az acélváros egyes markáns elemeit, egész élete szülővárosáról szól. Ezért nem meglepő, hogy az akkor még kietlen környezetben nevelkedett Móder, akinek szülei betelepült városépítok voltak, magáénak érzi a szólás jogát és naprakészen, hol költői, hol kritikus hangon szól a környezetében megfigyelt dolgokról.

A művész Tudósokknak tudományosan című kiállítása kollázsainak, objektjeinek és képverseinek sorát vonultatja fel. Móder Rezső képversei Dunaújváros élő krónikájának mondhatóak. A heves, sokszor egymásnak is ellentmondó érzések, megfigyelések és kommentárok egybeszövik a város, az ember és a művész történetét.

A képversek műfajukat tekintve többnyire manifesztumok, esszék, vitacikkek, azaz témájukhoz személyes indulatoktól fűtötten viszonyulnak. A művészi teljesítményt a betű kettős hatásának (mint szövegegység és mint írás-kép) felfedezése jelenti. Az a felismerés, hogy a betű megnyitja a nyelv és kép között húzódó határt, vagyis a betűk, szavak, szövegrészletek, verssorok és versszakok sajátos grafikai-tipográfiai elrendezésével a tartalom egyszersmind képileg is megjelenik, akár utalásszerűen is.

Móder nyolcvanas évek végétől készülő képköltészeti vázlatainak különlegessége, hogy a költészet eszközeit már-már kottázható zeneművek feljegyzésére használja fel. Alkotói gyakorlata félig ösztönös, félig tudatos módon a hang által befogható mozzanatok teljességének alkalmazásával a hangköltészetnek egy totális és térbeli változatát igyekszik gyakorolni.

A térbeliség igénye - a költészet egyéb lehetséges kiterjesztésein túlmenően - annak a ténynek a konzekvenciáiból fakad, hogy már maga a hang is térben terjed, illetve a hangot létrehozó költő az alkotás folyamata során térben dolgozik: mozdulatokat tesz egy adott környezet vizuális tényezői között, így szükségszerű, hogy a mű létrehozásával egyidejűleg szervezett teret is alkosson.