Antal Balázs, Hatházi László
A piac tigrisei
2009. szeptember 17. - október 3.
Megnyitó: 2009. szeptember 16. 19:00
A kiállítók önálló tevékenységét ötvöző formáció 2007-ben debütált a Városi üvegházak nevet viselő projekttel, aminek szerves folytatása volt a Stúdió Galériában 2008-ban megrendezésre került 50 napos kiállítás-sorozaton belül is bemutatott Szobanövények című komplex fotó-növény installáció.

A grafikusként végzett Antal Balázs és a festőként diplomázott Hatházi László András közös munkájuk során bátran hagyják el klasszikus műfajaikat az installációs formával történő kísérletezés kedvéért. Művészetük metszéspontja az ornamentika kortárs formáihoz való vonzódásuk és a távol-keleti motívumok kitartó és aprólékos leporolására való hajlamuk mentén fedezhető fel.

A duó közös munkáinak további "legkisebb közös többszörösének" egyik komponense a Hatházi László András festményein gyakran feltűnő allegorizáló, orientális kirakatok ornamentikája, ami a festészet reprezentációs módjait teszi transzparenssé, míg a másik összetevő Antal Balázs installációs-affinitása, aminek Hatháziéhoz hasonlóan visszatérő motívuma a tigris. Nem meglepő módon, mostani közös kiállításukon is e motívum jelenik meg központi elemeként.

Miként a már említett Városi üvegházak projektjük fókuszában is egy sajátos közösségi tér - a klasszikus kirakat funkcióinak szűkülése és térbeli megjelenésmódjainak zsugorodása áll, a Piac Tigrisei projektben is nagy hangsúly került ezen recesszív folyamatra. A mára már szinte teljesen felszámolódó terek állnak a művészek vizsgálódásának középpontjában - kisboltok kirakatai és a piac -, amik a jelenlegi gazdasági berendezkedés alig kritizált konszenzusa szerint, a fogyasztás korszerűtlenné tett formáit reprezentálják.

A kiállítás alapkoncepcióját már több mint másfél éve érleli az Antal-Hatházi páros. Első ötletük az volt, hogy a budapesti Józsefvárosi Piac majdnem teljesen amortizált kapuőrző zománc-tigriseit, mintegy ajándékként, általuk létrehozott újakra cserélik.

Azonban a megvalósítás során a művészek azzal voltak kénytelenek szembesülni, hogy a Józsefvárosi Piac felszámolásának előkészületei olyannyira előrehaladtak, hogy a tigriseket felvonultató oldalkapu mögötti piac-területet már bezárták. A szabadtéri piac a környező csarnokokba szorul vissza.

Erre az összetett jelenségre reflektál a galériatérben megjelenő piaci vaskapu rekonstrukciójuk a körülötte már a földön heverő, funkciójukat vesztett mitikus tigrisábrázolásokkal, amik sajátosan amortizált objet trouvé-ként, talált tárgyakként a kiállítás központi installációs elemei. A csarnok-piacok formai készletének kisajátításaként, pedig egy dobozokból és fóliákból álló tér-installáció is látható a Stúdió Galériában.

A piacok esztétikájának másik fontos eleme a háttérben tornyosuló mobil konténer-város, amit a művészek egy több mint száz darabból álló színes és kicsinyített tárgysorozattal idéznek meg. A kiállítótérben látható még egy kilátóként is funkcionáló, guruló főző stand, ami egy mobil kínai utcai étkezdét kíván rekonstruálni egy sajátos barkács installáció formájában.

Fenyvesi Áron