Chilf Mária
Mosolyogj!
2010. április 29. - június 5.
Megnyitó: 2010. április 28. 19:00
Megnyitja: Hajdu István
Chilf Mária a hétköznapi realitáson túli valóságot szemléli, annak is az árnyalt, kikutathatatlan és kimondhatatlan oldalát csalogatja elő, szólítja meg, s beszél arról, amiről nem lehet, de elhallgatni sem szabad. Feldolgozza, majd rögzíti benyomásait, legyen a technikája akvarell, mint folyamatmu; rajz, amit a legspontánabb reflexiónak tekint; vagy az összetettebb, tervezett módon megvalósuló installáció.

Installációi kisebb akvarell és rajzi egységekből épülnek fel, vagy olykor kilép a térbe és bevonja azt, mint ahogy mostani, Mosolyogj! című kiállítása esetében is teszi.

Legújabb, három szálon futó története egy átfogó installáció formájában jelenik meg. A galéria kisebb, intim terében egy kör alakban elhelyezkedő csoport figurái alkotnak installációs egységet. Lehetnének egy vasárnap délutáni falusi beszélgetés körben ülő asszonyai; esetleg egy csoportterápia résztvevői; vagy egy egyetemi szeminárium hallgatói.

Ez utóbbival Chilf Mária, mint festőtanár hetente találkozik. A zavarba ejtően életszerű emberfigurák között ott a hely, melyet mi, nézők is elfoglalhatunk és azonosulhatunk a kör és a csoport adta misztériummal. A hét figura egyike az emberi arányokat megtartva, de léptékváltásban megjelenő központi alak.

Az egyéni karaktert nélkülöző arc biankó portré. Chilf kérdésfelvetése figyel egyéni identitásunkra és a bennünk rejlő, csoporthoz tartozás igényére. A művész töretlen vágya az ember hiteles portréjának megalkotása. Tudja, hogy ezt nemcsak az egyéni karaktervonásokban találhatja meg, hanem a csoportban, a társadalomban betöltött szerepünk is része arcképünknek.

A galéria falait akvarell tablók, csoportképek töltik be. A kettős portrékon a festmény kiindulását nyújtó fényképen lévő figura testtartásában, gesztusában az idők során kialakult egyezményes, ikonikus jelként pózol. A képeken szereplő arcok nem léteznek, új arcukat a művész által felkért barátok, vagy művészbarátok alkották meg. A "vendégmunkás" bevonásával készülő művek esetében Chilf Mária célja volt, hogy ne derüljön ki a befoglaló akvarell műfajának jellege, és ne befolyásoljon senkit a téma és mások munkamódszere sem.

A közel százötven alkotó egy szorosan kitakart ellipszisre emlékeztető fehér részt kapott a papírlapon és lehetőséget arra, hogy valami mélyről fakadó, belülről jövő vizuális jelet hagyjon. Így a korai szürrealistáktól ismert játékos folyamat végén a leleplezett kettős csoportportréval egy, a független alkotók "dolgai" közötti összefüggések új rendszerét hozta létre. Végeredményben a monokrómba hajló, keretként funkcionáló fotógesztusok az emberi kollektív tudat segédleteivé váltak.

A kiállítás installációjába beékelődve, egyfajta köldökzsinórként van bemutatva a művész másik aktuális sorozata, a Ház - Fa - Ember. Ez a külső jegyeiben is emblematikus sorozat egyedülálló technikai virtuozitással mutatja be egyetemes szimbólumrendszerünk e három alappillérét.

A "Ház", mint Nagy Anya (Magna Mater), amely az örök menedéket, a körülölelő védelmet jelenti, ugyanakkor a megpihenés, a megújhodás lehetőségét is magában hordozza. A társadalom alapját, a családot jelképezi. Magára az emberi testre is utal, hiszen a világot, a makrokozmoszt kicsiben, mikrokozmoszként testesíti meg.

Az "Ember" a férfi és a nő, akit Isten saját képmására teremtett. A "dolgokkal" harmóniában élő, de irántuk felelősséggel tartozó csúcsragadozó, a gondolkodás és a döntésképesség birtokosa. Az értelem és érzelmek által vezérelt természeti lény.

A művész korábbi sorozataiban az Embert kinyitotta: zsigerein és érhálózati térképén keresztül kutatta, értelmezte a fizikai valóját és teste működési mechanizmusát. Most az érzelmek mentén az Ember mentális feltérképezése a cél. Itt elválaszthatatlan egységet képez az emberi faj két neme, a férfi és a nő, a feminin és a maszkulin.

A "Fa", a világfa, Chilf Mária különös jelentőséggel bíró motívuma, mely gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él. A fa teste környezetében feloldódik, elválaszthatatlan egységet képezve azzal; az embernek és házának védelmet nyújt.

A fa a hármas kozmikus rendszer alappilléreként vertikális hidat képez az ég, a föld és az alvilág között. Chilfnél a világ legidősebb élőlényeiként a létezés példaképei is. Embere számára betekintést nyújt a föld rétegei alá, így utalva lelkének visszfényére. Égbetörése biztosítja az utat a halhatatlanság, az isteni szférába emelkedés felé.

Chilf finom gesztusai és különös színvilága összetéveszthetetlen. Akvarell nyelvezete mögött ott rejtőzik a női nem belső spirituális érzékenysége.