AC/BC

A Karácsonyi László, Szász György és Tarr Hajnalka új műveiből rendezett csoportos kiállítás célja, hogy az általuk képviselt objekt-centrikus installációművészetet pozícionálja újra egy kereskedelmi galéria bemutatási kerethelyzetében.

A harmincas éveikben járó művészek műveinek kiindulópontja, hogy az autonóm valóság részeit képező dolgokat inszcenálják és rendezzék újjá egy olyan művészeti realitássá, melynek nem célja valamiféle praktikus használati funkció elérése.

Mindemellett a látogatók percepcióját megzavarandó, a kiállított munkák egy része rájátszik arra, hogy nem egy, a kortárs képzőművészetet bemutató térben kap helyet, hanem szobák és lakások tárgyi kultúrájába ágyazódik be, felülírva azok szimbolikus struktúráit.

Az egyfajta őrült kisplasztikai biennáléként is felfogható kiállításban sok médiumot mozgatnak meg a művészek, melyek újrafogalmazzák a tárgyak a szobrászathoz, a plasztikai minőséghez, a térhez és a helyspecifikumhoz való kapcsolatát.

Valamennyi kiállító kísérletezett már praxisában plasztikai műfajokkal. Szász György esetében evidens ennek a típusú technikai háttérnek a használata, mivel szobrászként végzett a Képzőművészeti Egyetemen, míg Tarr Hajnalka rajzai és grafikái mellett több nagyméretű installációt is hozott már létre.

Karácsonyi László minden őt körülvevő tárgyat képes életművébe illeszteni tematikától, médiumtól és anyagtól függetlenül. Karácsonyi most sem hazudtolja meg önmagát: egy nagy papírmasé-alapú füvesített figurális szobrot állít ki, a tér makettjével együtt, ami lightboxokkal, festményekkel és kisplasztikákkal egészül ki.

Tarr Hajnalka a tőle megszokható szabadsággal nyúlt személyes hangvételű témájához, amit most egy ready-made szoba formájában prezentál, melyben helyet kap objet trouvé-ként egy kanapé, nagyméretű kifestőkönyvek lapjai, hungarocell-elemek és egy videó is.

Szász György nyelvből és nyelvi humorból táplálkozó installációit képviselendő egy abszurd polcrendszert mutat be, ytong téglákból faragott szobrai mellett.

Az alkotók a 2009-es Miskolci Művésztelepen kerültek egymással közvetlen munkakapcsolatba és állítottak ki együtt először – mostani közös megjelenésük is szervesen folytatja az ott megkezdett dialógusukat.