iski Kocsis Tibor
Természetfeletti
2010. június 26. - július 31.
Megnyitó: 2010. június 25. 18:00
Megnyitja: Mélyi József
Jelen kiállítás a Deák Erika Galériában 2009-ben bemutatott anyagon alapul. A budapesti tárlathoz képest a művész egy nagyobb lélegzetű, több műalkotást tartalmazó projekttel jelentkezik Dunaújvárosban.

A kiállításon festmények, rajzok, szobrok, videók szerepelnek. A művész szándékai szerint az önállóan is értelmezhető alkotások kombinációja egy nagyobb egységgé, a Kortárs Művészeti Intézet tereibe tervezett installációként is leolvasható.

A művek ábrázoló jellegűek, mint iski korábbi sorozatainál is megfigyelhettük. Azokról is, és a friss anyagról is a művészeti oktatás és diskurzus által elkoptatott és szalonképtelenné vált kifejezés: a "valósághűség" juthat az eszünkbe.

iski ábrázolási technikái - legyen az olajfestmény, ceruzarajz vagy nemesfémből öntött szobor - a "megszólalásig olyan, mintha...", az antik időktől ismert művészeti paradigmának kívánnak megfelelni.

A bravúros ábrázolási készség önmagban is élményszámba menő iski-féle gyakorlatán túllépve az aktuális (ha úgy tetszik: kortárs) művész döntései válhatnak érdekessé számunkra, nézők számára, nevezetesen a "miért"-tel kezdődőek.

Miért érdekes egy fenyőfa? Miért emeli ki a művész a tapasztalati világ univerzumából és miért választja festménye tárgyául 2010-ben? Miért önti hosszadalmas, bonyolult és körülményes eljárással ezüstbe a finom tűlevelekből álló fenyőágacskát - és miért festi le ezt fehérre, hogy elrejtse a szobrocska anyagát, a nemesfémet?

Miért gondolja iski Kocsis azt, hogy a festett (rajzolt, mintázott, videón megjelenő) mesterséges (művészi) világ és az ő valósága közötti kapcsolat érdekes lehetne bárki számára? A realisztikusság magas foka, a "hasonlóság" miatt? Vagy a kortárs művészeti alkotások univerzumára reflektál a művész?

Bármi is iski Kocsis válasza, és bármi is a kiállítás látogatóinak válasza ezekre a kérdésekre, az bizonyosan a művész vagy a néző művészetfogalmáról árul el sok mindent. Élhetünk a gyanúperrel, hogy a színes és "valósághű" látványvilág megalkotásával iski pontosan erről a kérdéskörről gondolkodik.

A festészettel kapcsolatos, soha le nem zárható vitáról, a mű és a nem-mű világok közötti szövevényes kapcsolatrendszerről, a látás természetérol vagy éppen a kép mibenlétéről. Ha továbblépünk tehát az ábrázolási technikák kérdéskörén, iski Kocsis művei és installációja a művészet önreflektív természetének bölcseleti területére vezethetnek.