Ipsics Barbara munkájában Erzsébetvárosban talált tárgyakat rendel egymás mellé. A tematikailag és formailag is különböző elemek egy fiktív személy fiktív történetének részévé válnak egy Ipsics által készített könyvben. A képekkel illusztrált napló fő motívuma a kukkolás, ami egyben kutatás is. A történet aktuális helyzeteket reprodukál a valóságból, miközben egy attól független, új történetet is létrehoz.
Gunics Dóra fotói Erzsébetvárost, mint átalakuló városrészt vizsgálják. Egy olyan terület életképeit készítette el, mely éppen valamilyen változáson megy keresztül, és állandó viták tárgyát képezi, hogy milyen irányba is tartson ez a folyamat. Az a néhány karakteres helyszín, utcarészlet, épület, amelyek a képek hátteréül szolgálnak, Erzsébetváros különböző arcait mutatja be.
Lugosi Ágnes VII. kerületi lakásokból, otthonokból szerzett, gyűjtött tárgyak, képek és hanganyagok által reflektál a helyi emberek tárgyaikhoz való viszonyára, egyéni emlékezetére. A véletlenszerűen felkeresett kerületiek elmesélik, hogy az általuk kiválasztott és kölcsönadott tárgyak mit jelentenek számukra, míg a kontextusából kiemelt tárgy saját tulajdonosáról vall a befogadónak. A kooperáció kialakulása a tárgytulajdonosok és a művész között fontos része volt a folyamatnak.
Az országos médiából is ismert, helyi közélettel, városrendezési és politikai vitákkal foglalkozik Szeleczki Rozália videója. A filmen az alkotó látható, ahogy a kerület volt polgármesterének, Hunvald Györgynek egy interjúját reprodukálja. A mű egyszerre foglalkozik a művészet és közélet viszonyával, és Erzsébetvárost érintő örökségvédelmi és szociális kérdésekkel.
Fátyol Viola műve a kerületi emlékezetpolitikát vizsgálja, a környéken a különböző időkben felállított, majd eltüntetett emléktáblákat kutatva. A képkollekció a helyi társadalomtörténet nüansznyi rezdüléseit dokumentálja, bemutatva, hogy a múlt század történelmi és kulturális változásai miként hagytak nyomot maguk után.