Roy Andersson, Martin Brand, Dominic Gagnon, Valeriya Gay Germanika, Paul Harrison, John Wood, Leopold Kessler, Krzysztof Kieślowski, Korpys & Löffler, Theo Ligthart, Anne Robertson, Jay Rosenblatt
Félelem a fekete dobozban
2011. január 12. - február 27.
Megnyitó: 2011. január 11. 19:00
Kurátorok: Molnár Edit, Marcel Schwierin
A félelem jelenléte egyre erősödik a tömegmédiában. De vajon miként tudjuk megalapozott félelmeink reprezentációját megkülönböztetni azoktól, amelyeket a média gerjeszt?

A 20. századot tekithetjük a "félelem századának". Első felének társadalmi megrázkódtatásai és katasztrófáinak sora az emberiséget önpusztító erejének beláthatatlanságára ébresztette rá. Következésképpen a fenyegető veszély érzete is állandósult: a háborútól, a gazdasági krízistől, a környezetszennyezéstől és új technológiáktól való félelem kibővült a terrorizmustól és általában a radikális szociális változásoktól való rettegéssel.

A 21. század is kollektív félelem-forgatókönyvekkel indult, a milleneum-bug-tól (a számítógépes rendszerek előre megjósolt összeomlásától) szeptember 11-én át a madárinfluenzáig és a mostani pénzügyi krízisig. A folyamatos és kitartó félelem-retorika a közélet alapvető jellegzetességeihez tartozik. De vajon szükségünk van-e a félelemre? Nem lehetséges, hogy erosödő jelenléte valami egészen más érzelem és attitűd jogos helyét foglalja el vagy egyfajta kitöltő szerepet lát el életünkben?

Adam Curtis, a befolyásos brit dokumentumfilmes egyenesen azt állítja, hogy napjainkban egy olyan radikális fordulat történt a politikában, amely a félelmet intézményesíti. Korunk politikusai már nem egy szebb jövő ígéretét és vízióját kínálják szavazóiknak, hanem ennek hiányában csupán azt ígérik, hogy megvédik őket a lehetséges legborzasztóbb fenyegetésektől és rémálmoktól. A félelem politikai eszközként való ilyetén használata a politikai diskurzusban azonban alááshatja a racionális döntésképességbe vetett felvilágosult hitünket.

A Trafóban látható kiállítás különböző műfajú mozgóképes alkotásokból válogat, a történeti filmektől kezdve a nagyjáték- és dokumentumfilmeken, reklámokon át egészen a kísérleti- és efemer filmekig.

A tárlaton bemutatott munkák több tematikus alcsoportba rendeződnek, feltérképezve a makro-társadalm domináns félelmei (a háborúktól, gazdasági válságtól való vagy a média által gerjesztett kollektív félelemek) mellett a társadalom mikro-közegét uraló (így a család által gerjesztett, gender- vagy pszichológiai alapú) félelmeket is. A munkákon keresztül alapvetően azt vizsgáltuk, hogy miként is szövődik egybe, hogyan itatja át egymást az egyéni, individuális félelem a tágabb, társadalmival.

A kiállítás a mozgókép nyelvén keresztül vizsgálja félelmeink eredetét, hatásmechanizmusát és erősödő befolyását társadalmunkra. A projekt alapját a hallei Werkleitz Fesztiválon 2010. őszén bemutatott filmek jelentik, A félelem a fekete dobozban azonban a kiállítótér és a mozgókép kapcsolatát is vizsgálja, azt a jelenséget, ahogyan az utóbbi években a "mozi" elfoglalni látszik a kiállítótereket.

A fekete doboz - amely kollektív félelmeink metaforájaként is szolgálhat - sötét, de nem félelmetes. Arra invitálja a nézőt, hogy közelebbről vegye szemügyre a jelent meghatározó kondíciókat, újragondolja társadalmi, politikai és egzisztenciális félelmeink alapjait, anélkül azonban, hogy maga is félelmet keltene.