Asztalos Zsolt, Csáky Marianne, Gőbölyös Luca, Karina Horitz
Szép múlt vár ránk
Szubjektív történelem
2011. február 5. - március 26.
Megnyitó: 2011. február 4. 18:00
Kurátor: Bordács Andrea
Megnyitja: Tatai Erzsébet
A Csikász Galéria Szép múlt vár ránk című kiállításán a történelmi és a szubjektív emlékezet transzparens egymásba játszásának lehetünk tanúi. Többek közt azt is vizsgálja, hogy ugyanazt a helyzetet miként értelmezi a tényszerű történelem és pl. a gyermeki emlékezet (Gobölyös Luca).

Ehhez szorosan kapcsolódik az a szál is, hogy jelenkori identitásunkat befolyásol(hat)ja a családi történelem felfejtése (Karina Horitz, Csáky Mariann). Az elődök, akár ismeretlenül is befolyásolják az életünket, mely nem csak egy kiragadott itt és most pillanatot jelent, hanem magunkban hordozzuk az őseink tapasztalatait, értékeit és hibáit.

Sőt, a történelem egyes pillanatait is másképp éli meg valaki szubjektíven, mint ami úm. objektíven, tényszerűen zajlik. De nem csak a különböző élmények, értelmezések zajlanak egyszerre, hanem eleve mi magunk is a múltunk, őseink, a minket ért élmények hálójában születünk és változunk folyamatosan. Minden egyes személy, akármennyire is individuális világban élünk sok-sok más személy hatását viseli magát öntudatlanul is.

A kiállításon részt vevő négy művész alkotásai ezt az attitűdöt, azaz a személyes és objektív történelem, a múlt és a jelen kapcsolatát, s az emberek jelen idejű folytonos egymásra hatását szemléltetik. Ugyanakkor ennek a gondolatkörnek a vizuális megvalósítását négyen négyféleképpen oldják meg, bár az áttűnés, a transzparencia jelensége értelemszeruen közös bennük.

Így Asztalos Zsolttól a Tükörportréit láthajuk, melyben a néző képmása összemosódik a tükör mögül ránk tekintő arcokkal. Gőbölyös Luca Lentikuláris képein a gyermekkor szubjektív és objektív történelme egybemosódik. A sorozat mind a négy képének egyenként 3-3 nézete van, a szemlélő pozíciójától függően változik a megelevenedő látvány.

Az egyik nézeten az ő gyerekkorának egy objektív ténye jelenik meg, a másikon, hogy őt akkor éppen mi foglalkoztatta, s a harmadikon, mi történt akkor a szüleivel.

Karina Horitz Hibrid memóriák címu installációjában nagyszülei régi fotóin bizonyos szereplők mozdulatait, mimikáját átvéve azonosul egy-egy szereplővel, úgyhogy a régi fotókra rávetíti magát. Mivel a fotókat életnagyságban felnagyítva áttetsző vászonra rögzítette, így nemcsak ő, hanem a néző is részese lehet ennek az azonosulásnak.

Csáky Mariannt is a családi kötődések foglalkoztatják nagyobb méretű fotóapplikációiban, melyek a művészettörténet képtoposzaira reflektálnak pl. Madonna gyermekkel, és a kicsi, nagyapjától örökölt családot megörökítő fotói, melyet tükrös light boxaival újraértelmez, pontosabban új megvilágításba helyezi a családi múltat.

E művek révén a művészek a mai tudatukkal újraértelmezik, újrakonstruálják a múltjukat, a múltat, ám nyilvánvalóan ez az új rekonstrukció valójában éppoly konstrukció, a személyes érintettség okán egyszerre jutnak közelebb és távolabb az igazsághoz. Bár kérdés, hogy a szublyektív élmények nélkül van-e egyáltalán bármiylen igazság.