Erdélyi Gábor
Tér fokán
2011. március 22. - május 1.
Megnyitó: 2011. március 21. 17:30
Megnyitja: Hajdu István
"Nemet mondunk a térre. A térnek üresnek kell lennie, ne legyen se emelkedő, se lapos. A festménynek a kép mögött kell lennie. A keretnek izolálnia és védenie kell a festményt, amelyet körülvesz. A kép belső terének felosztása nem lehet érzékelhető." (Ad Reinhardt: Tizenkét törvény egy új akadémiához. 8.)

Úgy rémlik, mintha Erdélyi Gábor újabb képei a nagy amerikai aszkétai szavait fűznék tovább, egyszersmind - talán szándékolatlanul, vagy esetleg épp kifejezetten szofisztikált tudatossággal - persziflálják is azokat: e művek, felvillanó, alig derengő peremükkel, olybá tűnik, a minimal art barokkját igyekszenek megteremteni, még pedig úgy, hogy a szürke táblák paradoxont paradoxonnal leplezve körítik önmagukat.

A peremlét szociológiai fogalomból Erdélyi kezén festészeti metafórává válik, a festészet mint gesztus, a festészet mint akció a valódi képmező peremén, élén nyilatkozik meg, az él lesz érzékivé, mintha Jackson Pollock kikúszna a partvonalra... (élbenjárás)...

A keret éppen nem izolál és véd, ahogy Reinhard "követeli", hanem elszabadul, az élre törekszik és "önhatalmúlag" művészetté, pontosabban plasztikus festészetté válik. Sőt: vetett árnyéka révén, vagyis az él (a tárgy) mögött keletkező sötétebb térség rajzosságával immateriális kinetikát képez meg (ismét csak: élbenjárás), az állandóság és a véletlen pillanatnyiság dialektikájában.

Hajdu István