Kádár Levente, Kerekes Emőke
Egy város láthatatlan metszete
2012. január 13. - január 26.
Megnyitó: 2012. január 12. 19:00
Kurátor: Stánitz Zsuzsanna
Megnyitja: Pelesek Dóra
A benjamini kószáló, a flâneur habitusának filozófiája szerint az utcák járása önmagában egy speciális olvasási formát jelent, amely során a mellettünk elhaladó emberek, az utcai kirakatok, a kocsik, a növényzet, mind egyfajta üzenethalmazzá alakulnak át, s a legkülönbözőbb formában mesélik el saját történetüket. Az Egy város láthatatlan metszete kiállításon szereplő művészek fotográfiái is egy alternatív szemlélési módnak megfelelő városi szeletet, a 21. századi Budapest látképébe ivódott, múltbéli lenyomatokat térképeznek fel.

A városi térben fellelhető beton-virágládákról készített sorozatával Kerekes Emőke a ládák célszerűségi jelentését meghaladó értelmi jelentőségére utal. A szocialista múltat megidéző virágládák túllépik a tárgyi emlékezet horizontját, s immár a kollektív emlékezet engramjaiként szolgálnak. A múlthoz való visszanyúlás tudjuk, tárgyi maradványokon, emlékműveken stb. keresztül történik, de mit sem ér a folyamat, ha nincs egyfajta aktív emlékezet, amely mindezt feldolgozza, fenntartja s áthagyományozza. A kollektív emlékezet mibenléte folyamatos diskurzus eredményeképpen alakul ki - Mit is jelentenek bizonyos emlékek? Mire / hogyan kell emlékeznünk? A művész fotográfiáin a virágládák környezeti látványuktól megfosztva, absztrahálva jelennek meg - mi történik tehát a modellel azáltal, hogy a mindennapi környezetéből kiemeli, majd semleges háttér elé helyezi; mely az a rétegzett jelentés, amelyet ezen reprezentáció által kezdhetünk el kibontogatni?

Az európai szinten a 2. világháborút követően elterjedő, tömegesen gyártott lakókocsik a poszt-háborús, újonnan berendezkedő társadalmak szabadidő eltöltésének újszerű igényét jelezték. A mobilitás szimbólumaként is számon tartott lakóautók Kádár Levente sorozatán azonban egy letűnt kor emléknyomaiként szerepelnek. A Caravan c. sorozat olyan, a mobilitásuktól megfosztott, funkciójukat tekintve átformált, fix pozíciójú lakókocsikat gyűjt össze, amelyek napjaink budapesti utcáin, kevésbé forgalmas terein találták meg ideiglenes/állandó helyeiket. Az egykori kényelmi cikkeken az idő vasfoga meglátszik - komfortjukat elvesztették, már nem csak alkalmi használatra kerülnek elő s lakóik is kicserélődtek. Az ilyen formában fellelhető, gyakran a lakhatási problémákra megoldást nyújtó mobil-kocsikat bemutató sorozatát a művész egy-egy a 'lakó és otthona' jellegű fotóval egészíti ki, amellyel egy további, komplexebb értelmezési szint nyílik meg a látogató előtt.