Roma ügy
Egy többségi projekt
2013. május 18. - június 26.
Megnyitó: 2013. május 17. 15:00
Kurátorok: Junghaus Tímea, Nagy Viktória, Paulik Dóra
Összehasonlító intézménykritika a Magyarországi Roma Parlamentről és a brnói Roma Kultúra Múzeumáról

A Roma Probléma című projektet Joanna Warsza kurálta 2012 októberében a Wielkopolska Forradalom című eseménysorozat keretében, Koninban, Lengyelországban. Ez az esemény Európa legnagyobb kisebbségét úgy vizsgálta, mint egy lehetséges, nem feltűnő, de nélkülözhetetlen politikai és társadalmi inspirációt. A project weboldalán ez olvasható: “ A romákat stigmatizálják és marginalizálják legtöbbször és még a szociális programok is leküzdhetetlen különbségeket hoznak létre a normatív többség és a “kijelölt másik” között. A Roma Ügy egy meghívás arra, hogy megfeledkezzünk a kultúra specifikus szabályrendszeréről, valamint azt a kérdést teszi fel, hogy hogyan válhat a roma kultúra egy, a demokratikus eszközöket átformáló lehetséges szcenáriók horizontjává, és milyen modelleket biztosíthat a kollektivitás, mobilitás, poszt-nacionalista és anti-territoriális stratégiák, általános gyülekezés, önszervezés és merész építészeti megoldások terén."

A Gallery8 ezt a megközelítést vette át a régió két nagy “roma intézményének” tanulmányozásához, hogy képesek legyünk megérteni és meghatározni a „kultúra helyeit”.

A kiállítás bemutatja a magyarországi Roma Parlament történetét és épületét, amely az egyetlen hely jelenleg Magyarországon, ahol a roma kisebbség gyakorolhatja kisebbségi jogait, és amely az elmúlt években teljes mértékben destabilizálódott és leépült, sőt, 2012-ben a kilakoltatás szélére sodródott, hogy elhagyatva és üresen álljon jelenlegi bizonytalanságában. A kiállítás vizuális elemzéssel jeleníti a meg a Roma Parlament intézményi felépítését a roma reprezentáció problematikájára koncentrálva, Milák Brigitta Ősi álom című óriás méretű olajfestményét használva esettanulmányként. Ez a hatalmas panel, amely a Roma Parlament színháztermének fő falát díszíti, egy roma nemzeti történelmi festmény, amely a Néprajzi Múzeum által gyűjtött, és több alkalommal bemutatott fotók, gobleinek, textilek és képek montázsa. Elemzésünk azt sugallja, hogy a Roma Parlament, mint kulturális hely jelentősége éppen abban a potenciálban rejlik, amit az elnyomó „roma-kép-gyártó gépezet” kritikai analízisében végezhet.

De amennyiben a roma-kép kritikai analízise egy roma kulturális intézmény egyik fő célkitűzése, akkor vajon az egyetlen létező hivatalos intézmény Európában – a brnói Roma Kultúra Múzeuma - képes-e beteljesíteni ezt a küldetést? A kiállítás a brnói Roma Kultúra Múzeumának történetét is vizsgálja: vetíti az intézményt és gyűjteményeit népszerűsítő ismeretterjesztő filmet, és elemzi támogatási forrásainak évenkénti mértékét és megoszlását. Bár a múzeum a csehországi roma értelmiség lobbiját követően – Karel Holomek vezetésével – a roma kulturális aktivizmus eredményeképp jött létre, megalapítása óta egyszer sem érintette a cseh roma szituáció érzékeny problémáját, és sosem kapcsolódott be a roma kortárs művészetről szóló élénk nemzetközi diskurzusba. Tudatosan az etnográfia és a kulturális antropológia kurátori és tudományos megközelítésével dolgozik, teljesen kikerülve a művészet és identitás viszonyában, valamint a roma kortárs művészet fogalmában rejlő politikai vonatkozásokat. De-politizált reprezentációiban, mint például a kiállításon is látható promóciós filmben, a roma emberek az összefüggésekből kiragadva énekelnek és táncolnak, a műtárgyak pedig az etnográfiai struktúrában, mint a roma nép produktumai kapnak jelentést.

Még a roma reprezentáció eme biztonságosan működő rendszerében is, a kiállított tárgyak egy része leleplezi a roma elnyomás működését, mint például a Holocaust-áldozat Bock-fivérek gipsz maszkjai, amelyeket Robert Ritter és Sophie Ehrhardt antropológusok által gyűjtött eredeti haj és szőrzet egészít ki,és amelyeket jelenleg – hét további gipsz fejjel együtt – a Múzeum Roma Holocaust kiállítása mutat meg (az egyetlen átfogó Roma Holocaust kiállítás a régióban).

Meg tudjuk-e őrizni a Roma Parlamentet a következő generációk számára? A fenntarthatóság és függetlenség valóban ellentétpárokként jelentkeznek egy Roma Kulturális intézmény esetében? Lehetséges-e aktívan és tudatosan a roma szubjektivitást megjelenítve alkotni a Roma Kultúra Múzeumának államilag finanszírozott tereiben? Mit jelent a brnói helyszín Európa egyetlen létező roma intézménye szempontjából? – Ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat.