Duliskovich Bazil
B terv
2013. november 30. - 2014. január 26.
Megnyitó: 2013. november 29. 19:00
Kurátor: Zsinka Gabriella
Megnyitja: Kertész László
Duliskovich Bazil Mélycsarnokban látható legújabb projektjét olyan, a témaválasztásból és az új technikák iránti érdeklődésből fakadó törekvések alakították, melyek ezúttal háttérbe szorították a művészre leginkább jellemző alkotói gyakorlatokat, a festést és a rajzolást. A B terv című kiállításon a művész öt, egymástól igen különböző karakterű alkotása elsőként összegzi az utóbbi közel fél év munkáját: videóinstallációi a sors alakításának, a harmónia keresésének szentelnek különös figyelmet.

Duliskovich játékossága, útkeresései jól nyomon követhetők azokban a műsorozatokban, melyek kedvéért időről időre elmozdul a táblaképfestészettől vagy kitágítja annak határait: festményinstallációkat, üvegfestményeket, könyv- és dobozműveket készít. A kísérletezés másik jellemző mozzanata az installálás folyamata, amely számára az utolsó, ám minden esetben egyedi alkalom arra, hogy még módosítsa a műalkotások értelmezési kereteit.

Az illúziókeltés eszközei, például a trompe-l’oeil eljárások ezidáig nem játszottak különösebb szerepet Duliskovich művészetében. A videóinstallációk esetében azonban a befogadó pozícióira koncentrált figyelem, alapos kontroll irányul; a rögzített nézőpontokra komponált, materiális-virtuális látvány válik felelőssé a szemfényvesztés mechanizmusaiért.

A sötétben kibontakozó videóinstallációk a boldogulás gondolatkörét metafizikai titokként kezelve, enigmatikus rétegzettséggel járják körbe. A gyakran látogatott kisújbányai helyszínt vagy társasági életének szeretett figuráit, de még az utcai ruhában gyakorlatozó alteregóját is úgy emeli be Duliskovich a műveibe, hogy azok átlendüljenek a köznapiság horizontján.

A kiállítás egyetlen festménye, A festészet allegóriája és az Art Lover című dobozmunka aktjai is eloldódnak a profán tartalmaktól, arc nélküli meztelenségükkel, absztrahált vagy anakronisztikus környezetben egyensúlyoznak a testi és az éteri szépség, a sebezhetőség és a kitárulkozás határán. Mindkét esetben a művészet fenoménja – egy megfoghatatlan, transzcendens jelenség – motiválja és színezi át a női meztelenséget. Az aktok érzékelésében a művészettörténet kanonizált és kortárs előképei is befolyásolják a befogadót.

Így a festmény címadása például Johannes Vermeer azonos című művére utal, míg a videóinstalláció egyfajta talányos escheri kölcsönhatásra emlékeztető tükörhelyzetet idéz elénk a különböző időbeliséggel rendelkező aktok összekapcsolása révén: a műteremben készített felvételek a művészettörténet különböző aktképtöredékeivel lépnek párbeszédbe.