2B
Baksa-Soós György, Baksa-Soós János, Baksa-Soós Krisztina, Medve András, Medve Makkai Piroska
Medve család
Családok XVI.
2015. szeptember 3. - szeptember 25.
Megnyitó: 2015. szeptember 2. 18:00
Medve András Szászrégenben született 1941-ben. Nagybányán nőtt fel. 1963-1968 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola, majd a drezdai Művészeti Akadémiára járt, szobrász szakra. 1971 óta Düsseldorfban él. 2010-ben Herczeg Klára-díjban részesült. Rajzaira és művészetére a közvetlen hangvétel, a mesélőkedv, a nyers megfogalmazásmód, a látszólagos szabadon-hagyott ügyetlenség vagy naivitás jellemző. Talált eszközökkel - szemöldökfesték, rúzs, szivárványceruza - is alkot; minden új anyagnak képes rátalálni a kifejezőerejére. A modern és a nem modern művészet hagyománya egyszerre van jelen munkáiban. Szobrai monumentálisak: sisak, cipők, repülőgép, melyeknek talapzata is az objekt részét képezi - fatuskó, kőkereszt vagy vasdarab. Kedvelt anyagai az arany, a fa, az ólom, a gipsz, a beton, a karton; az olcsó, a hulladék és a nemes, drága anyagok ellentéte foglalkoztatja pl. arannyal bevont kerámia szembeállítása az ólommal.

Felesége, Baksa-Soós Krisztina 1944-ben született Budapesten. 1962-1968 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola és a drezdai Művészeti Akadémiára járt, szobrász szakra. 1972-77 között Kölnben a Fachhochschule für Kunst hallgatója volt. 1970-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben Derkovits-nívódíjat kapott. 1971-től Düsseldorfban él férjével, Medve András szobrászművésszel együtt. 1990-től az év egy részét Nemesvitán tölti. A Künstlerverband művészeti egyesület tagja. Kezdettől fogva figurális szobrászattal foglalkozik, saját bevallása szerint "csak az emberek érdeklik", "minden szobra portré". Mintázott Szfinxet éppúgy, mint Bokszolókat. A legkülönbözőbb anyagokkal dolgozik, a fától a bronzon át a terrakottáig; jellegzetesek színezett portréi. A Magyar Nemzeti Galéria őrzi Fiatal női akt c. művét, legutolsó műve az ismert Afrika-gyűjtemény alapítónak, Nagy Endrének állít emléket Balatonedericsben.

Sógora, Baksa-Soós János 1948-ban született Budapesten. 1968-ban alapító tagja volt a Vastaps, majd az 1969-ben megalakuló, később legendássá vált Kex együttesnek. 1971-ben az NSZK-ba disszidált, ahol Essenben a Folkwang Iskola grafika szakára járt. Ezt követően a düsseldorfi Kunstakademie növendéke lett, ahol festészetet, grafikát, valamint szobrászatot és kerámiát tanult. Mesterei: Joseph Beuys, Gerhard Richter és Rolf Sackenheim voltak. 1978 óta Berlinben él, képzőművészeti alkotásait Prince January néven publikálja. Munkáiban sajátos magánmitológiát alkot, installációiban a festmények, ékszerek, apró szobrok közös színpadra állítva rajzolnak ki egy univerzális-kozmikus világképet, a mellettük szereplő akvarellek pedig hatalmas mozaikként világmechanikai összképet alkotnak.

Felesége nagybátyja, Baksa-Soós György (Budapest, 1908 – 1978) pályáját a Podolini-Volmann-féle szabadiskolában kezdte. A 30-as évek elején kapcsolatban állt a Szocialista Képzőművészek Csoportjával. 1933-ban a fiatal művészek műcsarnoki kiállításán mutatkozott be először szobraival. 1940-ben a Tamás Galéria „Mai magyar kisplasztika” c. kiállításán terrakottákkal szerepelt. 1945 után a Fővárosi Képtár szoborrestaurátoraként dolgozott. Az egyiptomi művészet hatására az állandóság, az állapotszerűség kifejezése érdekelte, de a témának megfelelő drámaiság sem volt idegen tőle. Sokszor sajátos technikai módszerrel dolgozott: egy belső, nyers magra domborította, kalapálta rá a fémlemezt. Főbb köztéri szobrai: Ságvári Endre, 1949, Budakeszi út 5.; Petőfi Sándor, 1952 Szt. István krt. 14.; Madarak, 1955, Kőrösi Csoma Sándor úti lakótelep; Fekvő férfiakt 1956 k., Thälmann lakótelep; Az orvostudomány legyőzi a betegséget, 1957, Debreceni Orvostudományi Egyetem; Leonardo da Vinci 1958, Pécs; Bányász 1965, Halimba.

Édesanyja, Medve Makkai Piroska (Domán, 1910- Budapest, 1998), festőművész, grafikus. Erdélyben született, a zsilvölgyi bányavidéken, amely meghatározta egész pályáját. Kolozsváron végezte a Szépművészeti Főiskolát, ahová előképzettség nélkül, egyetlen rajza alapján vették fel. 1933-ban szerzett diplomát. Az 1934-1935-ös tanévre a budapesti Képzőművészeti Főiskolára nyert ösztöndíjat, ahol Varga Lajos Nándor mestertől tanulja meg a fametszés technikáját. 1935 őszén rajztanárnak nevezték ki a nagyváradi leánygimnáziumba. 1943-ban megjelent Kolozsváron Az Asszony cimű, 26 metszetet tartalmazó albuma az "örök Mellékszereplőről". 1944-ben, a háború kényszerítette menekülés végállomásaként Nagybányán telepszik le. Fest, fametszetet készít, rajztanár lesz a gimnáziumban. 1949-ben aktiv közreműködésével szervezik újjá a régi festőtelepen a nagybányai festőiskolát, ott kapja meg Thorma János műteremlakását. Rendszeresen kiállít Nagybányán, Erdély nagyvárosaiban, Bukarestben országos tárlatokon. Állami megrendeléseket kap. 1955-ben értesítik: halottnak tudott férjét rehabilitálta a Szovjetunió és hazahozták a kolimai rabtáborból - mint magyar hadifoglyot - Magyarországra. A művész 1956-ban gyermekeivel Budapestre utazik. Élete második felében Magyarországon, Budapesten lakott, dolgozott és állította ki munkáit.