A túlélő árnyéka
Az El Kazovszkij-élet/mű
2015. november 6. - 2016. február 14.
Megnyitó: 2015. november 5. 17:00
Kurátor: Rényi András
Megnyitják: Hoppál Péter, Tóth Krisztina
El Kazovszkij (1948-2008) a késő XX. század és az ezredforduló egyik eredeti és szuggesztív magyar képzőművésze volt. Festőként, performerként, díszlettervezőként és költőként is hatalmas életművet hagyott hátra, amelynek elevenségét és mélységeit a kortársak is azonnal fölismerték. A Magyar Nemzeti Galéria mintegy négyszáz művet bemutató kiállítása arra vállalkozik, hogy művészettörténetileg pontosabb képet rajzoljon mindarról, amit El Kazovszkij örökül hagyott.

A kiállítás egymástól markánsan elkülönülő szekciói egy-egy karakteres metszetben villantják fel El Kazovszkijt és művészetét. A rendezés nem állít fel közöttük fontossági sorrendet, illetve nem határoz meg a nézőknek egyértelmű bejárási útvonalat, inkább arra ösztönöz, hogy a labirintusszerű térben járkálva szokatlan összefüggésekre figyeljünk fel vagy ismerjünk rá.

A művésznek erős hajlama volt bizonyos tárgyak, emberek, műalkotások fetisizálására. A fétistárgyak állítása, kultusza és ledöntése a művész festményeinek, installációinak és híres performanszainak központi témája volt: csillapíthatatlan, szerelmes sóvárgása az elérhetetlen Szépség után a Másik eleven testének roppant sokféle, gazdag érzékiségű művészi pótlékait hívta életre.

A fikcióval, a keretekkel, a síkvetületekkel, a képregény formával és az irodalmi szerepekkel való játék tartja életben művészetének mélyről fakadó teatralitását. A színek, terek, méretek, formák intenzív és szenvedélyes ellenpontozása révén művei szinte mágneses vonzerővel hatnak a nézőre. Ehhez kapcsolódik a kiállítás egyik érdekes eleme is: a több mint húsz éven át folytatott ünnepi játékai, a Dzsan-panoptikumok monumentális színpadának és jelmezegyüttesének bemutatása.

A nemi identitás problémája, amelynek önálló - tapintatos, de karakteres - tárgyalása nélkül El Kazovszkij minden bemutatása képmutatás lenne, kifejezett módon jelenik meg a kiállításban. A művész mindig bátran fordult szembe a nemi sztereotípiák zsarnokságával: de mivel saját önértékelése szerint "tizenkilencedik századi stilizált férfitudattal" nőtt fel, saját köztes pozícióját is a markáns férfi és női szerep-előírásokkal konfrontálódva formálta meg. Mélyre ható családi és kulturális gyökereit, a nyelvhez, a klasszikus orosz irodalomhoz és kultúrához való kötődését szintén külön szekcióban dolgozzuk fel.

Noha lényegében független az eddigiektől, nem kerülhető meg El Kazovszkij indulásának egykori avantgárd gyökere, az 1970-1980-as évek hazai underground ellenkultúrája sem. Végezetül egy provokatívan "white cube"-nak elkeresztelt önálló szekcióban irányítjuk a figyelmet El Kazovszkij festészetére.

A kifejezés a kortárs művészeti szakirodalomban azt a látszólag semleges galériateret jelöli, amely kizárólag a művek "tisztán" esztétikai, "abszolút festői" minőségeit állítja fókuszba, vagyis kizár a műértésből minden, úgymond, külső, alkalmi és helyi vonatkozást, társadalmi, nemzeti, kulturális, vallási vagy szexuális kisebbségi kontextust, hogy semmi se zavarja az abszolút festői értékek érvényesülését.

A kiállítás az El Kazovszkij Alapítvány együttműködésével jött létre.