Karl-Heinz Adler
Különutak
Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció
2017. június 1. - szeptember 17.
Megnyitó: 2017. május 31. 17:00
Megnyitja: Michael Müller-Verweyen
A két óbudai múzeumban megrendezett kiállítás az 1927-ben született drezdai képzőművész, Karl-Heinz Adler munkásságára épül. Az idén 90 éves Adler életművének újrafelfedezése napjainkban folyik Németországban. Tavaly a berlini Eigen+Art Galériában, a mostani budapesti bemutatókkal párhuzamosan pedig a drezdai Albertinumban látható nagy kiállítása. Adler a német szeriális és konkrét művészet jelentős alakja, aki 1982-ben, 55 évesen állíthatta ki először az 1957-től fejlesztett minimalista kollázsait egy kis drezdai galériában. Az 1970-es, 80-as évektől több magyar művésszel is kapcsolatban állt, Fajó Jánossal, Nádler Istvánnal, Maurer Dórával és Bak Imrével, mindazonáltal személye és művei rejtve maradtak a szélesebb hazai közönség előtt.

A két múzeumi kiállításon a német művész munkásságán keresztül érdekes perspektívába kerülnek a magyar művészet eddig kevéssé vizsgált jelenségei, és talán maga Adler életműve is. A Kassák Múzeumban kiállított anyag Adler absztrakt képzőművészeti tevékenységét foglalja össze az 1950-es évektől napjainkig. A szocializmus éveiben az NDK-ban és Magyarországon is élénk diskurzus alakult ki azokban a kérdéskörökben, amelyek szorosan kapcsolódnak Adler munkásságához. A kiállítás rávilágít azokra a párhuzamokra – vagy épp különbségekre – amelyek a német és magyar politikai és művészeti szcénában az absztrakcióhoz való viszonyt jellemezték. A rendszerváltás előtti évtizedek ideológiai környezetének a bemutatása is szerepet kap: az akkor érvényben lévő kultúrpolitika diktátumai Adlert és számos magyar művész munkásságát is érintették. Néhányuk, akik közvetlen kapcsolatba került a német művészettel, mint például Bak Imre vagy Fajó János, egy-egy interjú formájában szólalnak meg a kiállításon. Adler művészetének és a magyar vonatkozásoknak a bemutatása különleges lehetőséget teremt arra, hogy regionális összehasonlításban vizsgáljuk a hatvanas-hetvenes évek absztrakt művészeti gondolkodását és fogadtatását a korszakban.

A Kiscelli Múzeum kiállítása Adler munkásságából kiindulva egy eddig kevéssé feltárt témára fókuszál. Adler mint az absztrakt művészet képviselője, az 1960-as évek elejétől egészen az 1980-as évek második feléig nem jelenhetett meg a nyilvános kelet-német művészeti életben. Ezzel szemben betonból készített geometrikus formaelemeit szívesen alkalmazták épülethomlokzatok, térhatároló falak díszítményeként, így épületplasztikái meghatározták a drezdai és berlini utcaképet. Az absztrakt képzőművészet tiltásának, ugyanakkor alkalmazott művészetként (épületplasztika, belsőépítészet) való elfogadásának a kettőssége jelen volt – bár jóval árnyaltabban – a Kádár-kor magyar művészetirányításában is. A Kiscelli Múzeum kiállítása a „magyar absztrakció” egy sajátos szeletét tárja fel: Karl-Heinz Adler geometrikus épületplasztikáiból kiindulva azt vizsgálja, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a magyarországi középületeken milyen módon jelenhetett meg a geometrikus absztrakció. Nem stílustörténeti vagy kronologikus megfontolások, hanem izgalmas és szerteágazó, mégis sok szálat összekapcsoló szempontrendszer szerint vizsgáljuk ezeket a jelenségeket.

A Kiscelli Múzeum kiállítása az absztrakt képzőművészet és épületdíszítés viszonya mellett azokat a társadalmi és kultúrpolitikai tényezőket is kutatja, amelyek lehetővé tették az absztrakt művek megvalósítását köztereken (épületek külső és belső díszeként), miközben a hivatalos kultúrpolitika az autonóm képzőművészeti megjelenésének lehetőségeit szigorú keretek közé szorította. A kiállítás komplex formában, interjúk, dokumentumok és műalkotások segítségével mutatja be a témát, várostörténeti, képzőművészeti és építészettörténeti vonatkozásokkal kiegészítve. A kiállítás kapcsán egyik fontos célkitűzésünk a figyelem felkeltése rejtőzködő városi értékeinkre. Ennek érdekében a múzeum felhívást tesz közzé hasonló műtárgyak felkutatására, illetve városi sétákat szervez a kiállításban megidézett művek érintésével. Így megvalósul a múzeumnak az a vállalt missziója is, hogy a város tereit kitágított múzeumként, a múzeumot pedig diszkurzív térként értelmezze.

A Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár küldetésének tartja a különböző kulturális területek közötti összefüggések komplex vizsgálatát, a közelmúlt történetének a feldolgozását, a hatalom és képzőművészet bonyolult viszonyainak feltárását. E törekvések jegyében jött létre a mostani, két helyszínen megvalósított kiállítás is.