Symposion - Mélyidő
2019. április 17. - május 17.
Megnyitó: 2019. április 16. 19:00
Megnyitja: Horváth Márk
A Symposion egy szerbiai székhelyű képzőművészeti, zenei, popkulturális, irodalmi-elméleti független kiadó. Kiadványaik között popkulturális antológiák, albumok, konceptkönyvek egyaránt szerepelnek, melyet extrém vizuál áraszt el. Tematikus gondolkodásmódjuk szerteágazó, több kiadványuk analizálja egy láthatatlan, eltűnt generáció traumáit és a jugónosztalgiát, ugyanakkor a Balkán populáris ideológiáival, Közép-Kelet-Európa közhelyeivel, a bűn és az ártatlanság keresztmetszetével, vagy éppen a Marsra utazás megvalósíthatóságával is foglalkoznak, az irónia, a fake, a gúny, a hétköznapi élethelyzetek spontán képépítési technikái segítségével. Kockázatos egy világ, botrányos és nehéz, ugyanakkor vicces, esztétikai határok nélkül, ahol a cenzúra szót még nem fedezték fel és ahol az abszurd kiszorítja az egzisztenciális gyötrelmeket. A kiadó SoundHostel platformja Studio11 néven éveken keresztül üzemeltetett egy nemzetközileg is ismertté vált "underground" klubot, ahol több mint 300 zenekar és számos képzőművész, képzőművészeti kollektíva lépett fel/mutatkozott be a világ minden tájáról.

Ha produkciós oldalról vagy a terjesztés felől közelítjük meg a kérdést, az lehet a benyomásunk, hogy ma sokkal nehezebb undergroundnak maradni, mint amikor a kifejezés született. Ahogy azt a kilencvenes évek végén divatos volt mondani, az információs technológiák, open source szoftverek, audio- és videokütyük gyors fejlődése magukkal hozta a produkciós eszközök demokratizációját. Ha ehhez még hozzávesszük, civilizációnk milyen csillapíthatatlan éhséggel veti magát az új vizuális kifejezésmódokra, levonhatjuk a következtetést: elég, ha egy szerző kellő ideig és kellő odaadással összpontosít a munkájára, előbb-utóbb a kulturális színtér részévé válik. Vagy egyszerűbben szólva: sorra kerül ő is, őt is bedarálja az áradó, mindenre kiterjedő és mindig éber figyelem.

Ilyen feltételek mellett undergroundnak maradni csak paranoid elszigeteltségben lehet, csakis a köreidet folytonosan szűkítve, bővítés helyett. Mert még az undergroundot képező értékek, művészi kifejezésmódok, ellen-értékek és viselkedésformák sem problematikusak többé. Azok lennének, ha még mindig sztálinista vagy cári rezsimekben élnénk. A liberális kapitalizmus korában viszont a mainstream már nem támadásként és a fennálló, hagyományhű dogmák megsemmisítésére tett kísérletként érti az undergroundot, hanem konstruktív kritikaként. Ennélfogva még ösztönzi is, mert az undergroundtól várja az útmutatást, hogy miként és merre fejlődjön, hogy meghosszabbíthassa uralmát, és/vagy új közönséget verbuváljon, és/vagy felrázza követői befogadói szokásait.

Adódik viszont egy ellentmondás is: az underground színtér bizonyos szereplői még mindig úgy tevékenykednek, mintha megfigyelői társadalomban élnénk, miközben körülöttük mindenki egy irányító társadalomnak él és dolgozik. A mi szerbiai mindennapjaink szélsőségesek, embertelenek, velejükig ellentmondásosak. Miféle underground tudná ezt a valóságot még inkább felfordítani, vele megküzdeni? Zseninek kell lennie annak, aki az itteni közönséget fel tudja idegesíteni vagy meg tudja lepni valamivel, amit még nem látott a napilapokban vagy a bulvársajtóban.

Kiállító művészek: Davor Gromilović, Stark Attila, Miroslav Lazendić, Ricz Géza, Lak Róbert, Győrffy László, Emil Kadirić, Igor Hofbauer, Oláh Dóri, Kis Endre, Arnus Horribilis, Szabó Levente, Vidák Zsolt, Kovács Lehel, Kárpáti Tibor