Előd Ágnes, Ghyczy Dénes, Pál Csaba
Aritmia 9
Konstelláció
2001. június 23. - július 27.
Megnyitó: 2001. június 22. 18:00

Konstelláció:
A kérdés felmerül: vajon milyen médium, kérdéskör vagy alkotói attitűd felel meg leginkább annak a vágyunknak, hogy a kultúra mai állásáról bármilyen megállapítást tegyünk? Az ezredvég művészetében a különböző megjelenési módok, műfajok és technikák egyenrangúvá váltak. A "stílus" kérdése helyett jóval nagyobb hangsúlyúvá vált a téma, a kontextus, illetve a tartalmat közvetítő médium sajátosságainak az elemzése.
Konstelláció - számunkra e fogalom azt jelenti tehát, hogy a mai művészet helyzetének leírása nem más, mint "együttálló" jelenségek értékelése és megértése. Az idei ARITMIÁN három eltérő, de egyidejű alkotói stratégia bemutatásával járjuk körül a kortárs művészet problémáját.

Három nézőpont:
A kultúra jelenségei sokféleségük ellenére csoportosíthatók. Egy rendező elv lehet az érdeklődés vagy a motiváció, ami az alkotókat arra készteti, hogy műveikkel állást foglaljanak a "világ viselt dolgairól". Véleményük, látókörük meghatározza témájukat, a médiumot, amit ennek kifejezésére használnak, azaz művészetük egészét.
Az ARITMIA kiállításon látható három művész három különböző kérdéskörre hívja fel a figyelmet. Ezek a "tudományos világ - kép", a "pop és/vagy művészet", végül pedig az "új esztétika" címeivel illethetőek. Pál Csaba, Előd Ágnes és Ghyczy Dénes nézőpontja gyökereiben eltérő, de mint művészek mégis ugyan arról a világról beszélnek, csak más-más nyelven.

Előd Ágnes (1974-)
A hétköznapi környezet a fiatal művészek számára azért vonzó, mert lehetővé teszi egy olyan nyelvezet alkalmazását, amelynek elemei vagy képei önmagukban könnyebben olvashatók. A reklám, a képregények, a "pop" életünk részét képezik, ezért megjelenési formáik alkalmazása a művészet gyökereit a mindennapokban nevezik meg.
Előd Ágnes a klasszikus szobrászat újszerű megjelenését keresi. Olyan formákat, tárgyakat, és anyagokat használ, amelyek alkalmasak lehetnek a kortárs plasztika fogalmának meghatározására. Kísérletezik gumival, textíliákkal, műanyagokkal és más szokatlan matériákkal. Számára azonban a műtárgy témájának megválasztása is a kutatás terepe. Ezek általában szokatlanságukkal hökkentik meg a nézőt: lehetnek egy bűneset tárgyi bizonyítékai, egy mese kellékei, vagy régi játékszereink újraépített másai. Előd Ágnes közös élményeinken alapuló művészi világát átértelmezett hétköznapi tárgyak segítségével jeleníti meg.

Ghyczy Dénes (1970-)
A festészet az ezredfordulón azok közé a műfajok közé tartozik, amelyek egy olyan technikát alkalmaznak, ami a művészet tradicionális értékeit idézi. Az olaj és a vászon anyaga a művészet történetét is jelképezik, amennyiben az időtállóság egyik feltételét az anyagok tartósságában nevezzük meg. A festett képre ma ugyanaz a sokoldalúság jellemző, mint a művészet egészére. Aktualitásának egyik lehetősége az esztétika mai meghatározásában kereshető. Ha a művészet más területei a témát és a "közeget" állítják a figyelem középpontjába, akkor nyitott a lehetőség, hogy a piktúra újra a "festőiség" illetve a "képi esztétika" megjelenési formáit keresse. Ghyczy Dénes is a valós kép átalakítását, fénytörések általi módosulását kutatja. Az üveglapokon át megmutatott arcok és tárgyak saját karakterüket feladva esztétikai minőséggé alakulnak át. Festészeti problémákat jelenít meg, amelyek ábrázolás és absztrakció határán a szépség lehetőségeit keresik.

Pál Csaba (1967-)
Manipulált fotói és installációi a kilencvenes évek elejétől fokozatosan jellegzetes megjelenési formát öltöttek, amit a színek és formák sajátos redukciójával jellemezhetünk. Számára a fekete-fehér, illetve a valóság ábrázolásának leszűkítése nem más, mint modellezés. Művészete "nyelvi, filozófiai, természettudományos elméletek téri, síkbeli megjelentetése, konkretizálása, a racionalitás átfogalmazása". Ennek eszköze például az áttetszőség és a leképezés szembeállítása, amely során a scannerrel vagy fotóeljárással rögzített fény a számítógép segítségével újabb átalakuláson esik át, hogy végeredményben a festészettel rokon hatás jelenjen meg műalkotásain.
Pál Csaba gondolkodásmódja a grafikával rokon, ahol a vonal, bármit ábrázoljon is, szubjektív kifejezésmódnak nevezhető. Számára a síkfólián, a filmen, vagy a printen látható formák és teremtett helyzetek (doboz) olyan elemek, amelyek az átalakítások sorozata során személyessé válnak. E képeket azonban csak kiindulópontnak tekinti, mert sok esetben az installáció válik számára az alkotói folyamat utolsó állomásává. Nem más ez, mint a síkba vetített valóság három dimenzióba forgatott vetülete.

Az ARITMIÁT a nyári csillagászati konstelláció, a Szentivánéj előtt, június 22-én 18 órakor Készman József nyitja meg. Az estet a MECHANOVA koncertje zárja.
Ingyenes busz indul az eseményre június 22-én 16.00-kor a Műegyetem főépületétől, vissza Budapestre 22.00-kor