exindex
kiállítási ajánlat | megnyitók | aktuális kiállítások | külföldi kiállítások | kiállítóhelyek
  1. in english

«« vissza
Balla Vivien, Gunics Dóra, Szederkényi Bella
Ami személyes és ami ... 2.
2009. február 18. - március 15.
Megnyitó: 2009. február 17. 18:00
Kurátor: Tatai Erzsébet
Megnyitja: Szirtes János
Az utóbbi évtizedekben mind a társadalom- mind a bölcsészettudományokban több figyelmet fordítunk a személyességre, az egyéni történetekre, minthogy a nagy narratívák kudarcából megtanulhattuk: nem evidens, hogy mi az igazság; mintha az egyéni hangok igazabbak lennének - de legalábbis az életvalóság megtapasztalását közvetlenebb módon nyújtják.*

Balla Vivien, Gunics Dóra és Szederkényi Bella fotósorozatának együttes kiállítását fotóik elbeszélő képessége, személyes hangja és az motiválja, hogy azok különböző idődimenziót képviselvén az idő "teljességét" adják ki.

Balla saját életének aktuális "életképeit" fényképezte, sorozatába mint "határidő naplóba" az elkövetkezendő jövő idő-tervét írta-fotózta. Gunics családi fotóit (színes diákat) használta a múlt megidézéséhez - saját jelenének, identitásának képi megalkotásához. Szederkényi magát fényképezte:** járdán, közterek padozatán fekszik ugyanabban a pózban és öltözetben - az ő képeinek ideje az aktuális jelen.

A három művész programja, narratív fotóik személyessége és képi nyelve természetesen eltér egymástól. Balla Vivien fényképei egy fiatal pár életébe engednek betekintést. Életképei vagy inkább enteriőrjei egy lakást mutatnak: üres, kék terek, készülőben levő cselekvések, bevetetlen ágy, üzenet a társnak. Egyszer a fiút látjuk, másszor a lányt - együtt őket egy képen sose. A falakon megannyi sárga cédula sorakozik határidőkkel, teljesítendő feladatokkal. Ekképp az "elkapott" pillanatnyi jelen a jövőre vonatkozik, míg maga a jelen hiányokkal van tele: a cselekvés hiányával, a másik hiányával és várakozással - mely egy remélt jövőbeli valaminek jelenbeli hiányát manifesztálja.

Gunics Dóra úgy fényképezte családtagjait, hogy rájuk és környezetükre korábban készült családi diaképeket vetített. Privát-fotói otthon előkerült diák, felhasználásuk saját múltjának, gyökereinek kutatását, családi identitásának képi konstruálását célozzák - így tehát az más (talán több), mint ismeretlen, talált képek - esztétikai vagy tudományos célú - kisajátítása. Gunics fotói a múlt jelenvalóságának metaforái: bennük egymásba olvadnak a jelen pillanatképei a múlt jeleneteivel. A múlt legalább annyira beárnyékolja, mint amennyire megvilágítja a jelent, és a jelen sem képes maradéktalanul értelmezni a múltat - a tárgyilagos megismerés illúziója is szertefoszlik, csak sejtések maradnak.

Szederkényi Bella egyesével pillanatképeknek látszó fotói Fekvő projektjének dokumentumai. A sorozat egy-egy képe többféle narratívát képes életre hívni. A banális történeteket (elájulás, meghalás, puszta provokáció) azonban az ismétlések kiiktatják: a sorozat darabjain hasonló helyszíneken ugyanaz a nő rendíthetetlenül egyformán, "hullapózban" jelenik meg. A hétköznapi jelen(idő) - persze épp a köznapisággal ütköztetve - időtlenségbe csúszik át, ezt húzza alá a világ színességétől eltávolító fekete-fehér fénykép alkalmazása. A fényképeken ismétlődő jelen idők az örökkévalóságot idézik.

A különböző időket és hasonlóan melankolikus életérzéseket megjelenítő fényképek életünk és a sorsistennők munkáinak dokumentumaivá válnak.

Tatai Erzsébet



* A szerkesztők előszava. In: Bán Zsófia - Turai Hedvig (szerk.): Exponált emlék: családi képek a magán- és közösségi emlékezetben. Budapest, Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata, 2008.
** A fényképeket Lakrovits Judit, a nagyításokat Szmolka Zoltán készítette.
2B
ACB
Luk
M21
exindex 2000-2008
C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány