Az 1950-ben Dunapentele határában az uralkodó politikai akarat megnyilvánulásaként alapított és építeni kezdett nehézipari művek és a mellé tervezett lakótelep nem tartozott egy már létező városhoz, mint az ország többi pontján létesült ipari komplexumok.
Ezért ki kellett alakítani az ott élők számára a mindennapi élethez szükséges szolgáltatások infrastruktúráját, amibe a kultúra is beletartozott.
Ezt a feladatot néha felülről, de gyakrabban alulról, az összkomfortos lakáshoz jutás reményében az országból odavándorolt fiatal, friss diplomás szakemberek látták el a 60-70 években.
Az új kezdeményezések javarészt a városba érkező vagy ott felnövő művészekhez, népművelőkhöz köthetők. Hogyan alakult a sorsuk, minek köszönhető a város országosan is ismert kulturális teljesítménye?
Miért ott alakulhatott meg az ország első stagione stúdiószínháza a 70es években, vagy hogyan verhetett gyökeret az acélszobrász szimpózium és a hozzá kapcsolható szoborpark. Miért itt kezdte a néptánc határait feszegetni az a vasas táncegyüttes, ami a táncszínház felé tett határozott lépéseket a 80as évek elején. Hogyan épülhetett a háború után éppen Dunaújvárosban az ország első kiállítóterme (ma Kortárs Művészeti Intézet). Mi inspirálta a hazai rock zene ismert formációjának (Quimby) alapítóit, akik szintén ott kezdték karrierjüket.
Egy olyan településen, amely semmilyen, az évszázadok alatt kialakult kulturális tradícióra nem építhetett.
23 monológ
2009. május 13. – június 14.
MegnyitóOpening: 2009. május 12. 17:00