Soltész István azon fotográfusok közé sorolható, akik képesek a motívumok viszonylag szűk horizontját meggyőző vertikális mélységekkel ellensúlyozni, s akik a technikai tökéletességen keresztül jutnak el a kép és a szemlélet alapkérdéseihez. Soltész meditatív műveinek középpontjában a világban észrevétlenül jelen levő változás, valamint az indirekt jelenlét megragadása áll, de témájuk a mélység és a fókuszpont miben(nem)léte is.
A lefényképezett helyszínek, a mindig újból bejárt ismerős táj nem pusztán egy szubjektív térképet rajzol fel. Fényképsorozatai azt a küzdelmet és sajátos látásmódot jelenítik meg, hogy miként lehetséges az esztétizálás csapdáitól megszabadulva kifejezni egy következetes érzékenységet. Akár a tájban felfedezhető nyomokról, akár a szokatlan nézőpontról legyen is szó, Soltész fényképei a felszín változásainak észleléséhez, sőt a változást előidéző energiák megsejtetéséhez is közelebb juttatják nézőiket.
A Vadak, halak, madarak egy a szakmában régóta ismert és elismert, saját készítésű nagyformátumú kamerái révén pedig a nemzetközi szcénában is jelen levő művész átfogó bemutatkozása.